Képviselőházi irományok, 1892. XXII. kötet • 690-733. , XCVI-CV. sz.
Irományszámok - 1892-703. Törvényjavaslat, a pénztári készletekről, és az ezekből fedezendő beruházásokról
102 703. szám. röl gondoskodni kell. Ugyanez a helyzet a fiumei kikötőre nézve is, melynek forgalma szintén évről-évre fokozatosan emelkedik, a hol szintén ujabb építkezések, illetőleg bővítések szükségesek. Minthogy azonban ezen jelentékeny szükséglettel szemben az állam pénzügyi helyzetével s azon nagy megterhelésekkel, melyeket az államháztartásra egyéb sürgős föladatok rónak, föltétlenül számolnom kellé, s miután a szóban levő beruházások ugy is csak fokozatosan hajthatók végre s az állam pénzügyi helyzete megengedi, hogy a szóban levő beruházások azon része, — mely egy év alatt végrehajtható, az állam pénztári készleteiből födöztessék: ennélfogva addig is, mig a további szükséglet födözete iránt a törvényhozásnak annak idején előterjesztést tehetünk, ezen alkalommal csakis azon összeget vettem számításba, .mely első sorban és elodázhatlanul szükséges. Azon összeg, melyet a szóban levő beruházások igényelni fognak azon beruházásokon fölül, melyekről már az 1894-iki költségvetésben történik gondoskodás, a tett számitások szerint 7,500.000 írtra rúg. Azon körülményeket, melyek a szóban levő beruházások elkerülhetlen szükségességét indokolják, a következőkben bátorkodom részletezni: I. Az állam vasúti műhelyeket illetőleg a kereskedelemügyi minister már az 1893. évi költségvetést kisérö jelentésében is utalt arra, hogy sem a budapesti főműhely, sem a külműhelyek nem bírnak megfelelő berendezéssel és az utóbbiak azon kiterjedéssel sem, melyet a jelentékenyen szaporított járművek folytonos jókarban tartása igényelne s ezért már az 1893. évben e czélra fölvett költségek indokolásánál jelezte, hogy úgy a budapesti főműhely kiegészítése, valamint több külműhely kibővítése, illetve gépészeti berendezéssel való fölszerelése szükséges. A külmühelyeknél ezen alkalommal kimutatott szükséglet azonban csak az akkori viszonyok között is már legsürgősebbnek talált műhelykibövitésekre és fölszerelésekre, illetőleg a budapesti főműhely fölszerelésének legsürgősebben szükséges kiegészítésére volt fölvéve. Ámde a hálózat növekedése és a forgalom folytonos emelkedése következtében a járművek ujabb szaporítása elkerülhetlen levén, a műhelyek szaporításának és kibővítésének a jármüvek szaporításával annál inkább lépést kell tartania, mert a forgalom által fokozottan igénybe vett jármüveken végzendő tatarozási munkákat a műhelyek megerőltetett, sőt részben éjjeli munka mellett sem voltak képesek végezni, ugy, hogy szükségessé vált a végzendő tatarozások egy részét idegen műhelyekben és gyárakban végrehajtatni. A mühelybövitések és szaporítások mérvének megállapításánál a gyakorlati tapasztalatok alapján megállapított azon legkésőbbre szabott követelmény szolgált irányadóul, hogy minden száz mozdonyra legalább 22 fedett javítási állás, minden száz személykalauz-posta és hasonló kocsira legalább 8 és végre minden száz teherkocsira legalább 2 fedett javítási állás jusson s ezenfelül a műhelyek megfelelő vágányhálózattal bírjanak a kisebb javítást igénylő járművek elhelyezésére s végre, hogy a műhelyek gépészeti s egyéb fölszerelése a műhelyek terjedelméhez képest befogadható járművek gyors és gazdaságos tatarozásához megfelelő arányban álljon. Ennek tekintetbevétele mellett megállapittatott, hogy az összes üzemben levő műhelyekben a jármüvek jelen állaga mellett hiányzik 68 mozdonyjavitási és 393 kocsi javítási fedett állás, a mely hiány tekintettel arra, hogy az 1894-6. években beszerzendő forgalmi eszközök arányában a javítási állások is szaporitandók, a zágrábi műhelynek időközben megtörténő megnyitása daczára is az 1896. év végéig 108 mozdonyjavitási s 478 kocsijavitási állásra emelkednék, ha a hiány pótlásáról kellő időben gondoskodás nem történik. Szintúgy már most is jelentékeny hiány forog fenn a műhelyi vágányoknál, melyeken
