Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-637. Törvényjavaslat, a törvénykezési bélegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módositásáról és kiegészitéséről
637. szám. !39 4-ik mejtéklet a 637. seámú iromömyhoM. A törvénykezési bélyegek- és illetékre nézve Francziaországban legújabban keresztülvezetett reform ismertetése. A franezia képviselőházban a múlt 1891. év elején 106 képviselő részéről javaslat tétetett — a törvénykezési bélyegilleték reformálása iránt. Ez a javaslat a franezia képviselőház költségvetési bizottságának jelentéstétel végett kiadatván, — e bizottság nevében Brisson Henrik képviselő részéről jelentés, illetve módosított javaslat tétetett a képviselőházhoz, melynek lényege a következőkben foglalható össze: A javaslatban ki van emelve mindenekelőtt a franezia törvénykezési bélyegilleték teformálásának általánosan elismert szükségessége. Ennek legfőbb indoka egyrészt az eddigi törvénykezési bélyegilleték túlságos magasságaiban, másrészt a magasabb perértékeknél — a kisebbekkel szemben mutatkozó aránytalanságában rejlik. A túlságos magasság illusztrálására kirivó példák hozatnak fel, még pedig: a) egy 60 franknyi követelésre vonatkozólag a békebiróság előtt fizetési meghagyás kibocsátása iránt megindított eljárásban — különféle bélyeg és illetékek czímén összesen 25 frank 90 cent. vagyis közel 50°/o fizetendő; h) 125 franknyi követelésre vonatkozólag a kereskedelmi törvényszék marasztaló Ítéletének kieszközléseig —- összesen fizetendő 40 frank 20 cent. vagyis 32°/o. Ily körülmények között nem szabad késni a reformnak, mert kétségtelen, hogy a kincstár roppant illetékkövetelése nem áll indokolható arányban a perértékkel, E tekintetben egy franezia nagy államférfiúnak igen jellemző mondása idéztetik a bizottsági jelentésben": »a fiscus megöli a tyúkot, mely neki aranytojást hoz<. A roppant bélyegköltség tényleg azt okozza, hogy a vitás ügyek kiszáraithatlan nagy része — még a legjogosabb alap mellett is, — elkerüli a birói eljárást, vagyis a kincstár ilyformán semmit sem kap, a vitás ügyek nagy része után. Azonkívül ki van emelve az indokolásban, hogy az eddigi franezia törvénykezési illetékek nem felelnek meg az arányos megadóztatás elvének, a mennyiben többnyire fix tételekből állanak, és nem emelkednek a perérték magasságának arányában. Ezek alapján következő javaslat tétetett; 18*
