Képviselőházi irományok, 1892. XX. kötet • 619-652. sz.
Irományszámok - 1892-637. Törvényjavaslat, a törvénykezési bélegekre és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok módositásáról és kiegészitéséről
140 637.. szánu 1. a törvénykezési eljárásban eddig követelt összes iktatási díjak (droits d'enregistrement) és bélyegek (titnbre) megszüntetendők; 2. hasonlólag megszüntetendők a törvényszéki imoki díjak is (droits de greffe) bizonyos csekély — s az irnok saját javára eső díjak kivételével (a birói kiadvány kiállítása és expediálásáért). E helyett a javaslat szerint: a perértékhez aránylagos egyetlen díj szedetnék törvénykezési illeték czímén (frais de justice), még pedig a végleges birói határozattól. Ennek a törvénykezési illetéknek a mérvére nézve r -r figyelemmel a javaslattevők, által utólag indítványozott leszállításra — következő javaslat -tétetett: -— ;-~--"~~~~" : ~-~"-<*-~-~>-----^-~ •: -^ •^•••••-••- ••-<• a) polgári peres ügyekben ........ .... 4°/o b) kereskedelmi ügyekben 3°/o c) birói fizetési meghagyásért 2°/o d) egyességért l°/o A javaslat legfőbb előnyeinek jelzésére felhozatik: A javaslat megfelel a progressió elvének és figyelembe veszi a peres ügyek természetét, illetve a birói igénybevétel és határozat különbözőségét. Az által, hogy a peres eljárás egyetlen egy tételben adóztatnék meg, ágy a kincstárra, mint az érdekelt felekre nézve az a roppant könnyítés áll elő, hogy az eljárás egyes phasisainak külön-külön illeték-kötelezettségével nem kell vesződni. A franczia kormány nem fogadta el ezt a javaslatot, s a maga részéről contemplált módositott javaslatot ajánlja elfogadásra. . Indokai a következők: A kormány elfogadja ugyan az érték arányában emelkedő adóztatás elvét, de egyelőre nem abban a terjedelemben, a melyben azt Brisson javaslata czélba vette, s az adóztatás arányosságát egyelőre részben más módon akarja érvényre juttatni. A kincstár érdekét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A peres eljárás egyes cselekményeinek az adóztatástól való teljes felszabadítása nagyon érzékeny veszteségek veszélyének teszi ki a kincstárt. Az eddig fennállott rendszer teljes felforgatását magában foglaló javaslat pénzügyi határa úgyszólván kiszámithatlan, főleg tekintettel arra a tapasztalati tényre, hogy minden kísérletezés csökkenti az adóztatás tárgyát. Azonfelül az iktatás kényszerének (formalité de leure grotrement) a peres eljárásra nézve való teljes megszüntetése — visszahatással lehetne az illetéki adóztatásnak Francziaországban elfogadott eme általános rendszerére. A kormány tehát — szem előtt tartva Brisson javaslatának lényegét, vagyis a törvénykezési bélyegilleték arányosabbá tételét és leszállítását, következő javaslatot tesz: 1. A törvényszéki irnok által a kincstár javára szedett összes díjak (droits de greffe) eltöröltetnek. 2. A: peres eljárásban előforduló összes cselekmények ügyvédtől — ügyvédhez, felmentetnek ngy a télyeg alól, mint az iktatási díjak alól. (Ez igen jelentékeny könnyítés, minthogy ily cselekmények a franczia perrendszerben igen nagy számmal fordulnak elő). 3. Hasonló mentességek, illetve leszállítások engedélyeztetnek a peres eljárásnak — több §-okban felsorolt más cselekményeire nézve, melyek által az illetéknek, a kisebb perértékre nézve arányosabb tétele van czélba véve. 4. A javaslatba hozott mentességek, illetve leszállítások pénzügyi pótlása végett: a polgári és kereskedelmi peres ügyekben hozott minden ítélet és végzés, törvénykezési illeték nevezete alatt (taxe des frais de justice) az érték arányában emelkedő iktatási díj alá vonatik. . «.
