Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-523. Törvényjavaslat, a gyermekek vallásáról

523. szám. 25 Az iméntiekben tárgyalt két kivétel indoka abban rejlik, hogy ha a keresztények közt kötött eredetileg vegyes házasság később nem veegyessé válik, akkor a házasság megkötése előtt létrejött, s esetleg a most már közös vallásra nézve hátrányos megegyezés további fentartásának erőszakolása nagyon ia szembetűnő visszásságokkal járna. A keresztény és nem keresztény felek közti házasságnál ellenben elégnek veszi a szakasz a megegyezés megváltoztathatására azt, ha ama válaszfal, mely vallásilag a keresztényt a nem kereszténytől elválasztja, ledőlt, mert eme válaszfallal szemben azon különbség, mely az esetleg különböző felekezetbeli keresztény házasok közt még mindig fenmarad, számba már alig jöhet. Az, hogy a megegyezés módosítása ugyanazon formai kellékekhez köttessék, melyek azt első megegyezésre nézve előirvák, bővebb indokolásra alig szorul. Azon intézkedés, hogy az új megegyezés necsak az ezután születendő gyermekekre, hanem a már életben levő, de a 7-i!< életévet még be nem töltött gyermekekre is feltétlenül irányadó legyen, az 1868:LIII. t.-ez. 14. §-ának, vagyis a jelenleg érvényben levő törvényes szabálynak analógiáján alapul. .A szakasz utolsó bekezdése ellenben az 1868: LM. t.-cz. egyik más irányú, egyebekben hatályon kivül helyezni nem kívánt rendelkezésének is némi módosítását foglalja magában, midőn lehetővé teszi azt, hogy a 7-ik életévet már túlhaladott gyermekek is az xtj megegyezésnek megfelelő vallásra térhessenek át. Némileg feltűnő lehet, hogy egy, egészében továbbra is fentartani kívánt törvényes intézkedéstől ily eltérés engedtetik. Legfőbb indoka enuek is a keresztény és nem keresztény felek közti házasság lehetővé váltában s ebből folyólag ama kényszer elkerülésének szükségességében rejlik, hogy a törvény parancsából legyen állandósítva, esetleg ugyanazon családban és most már a szülők határozott kívánsága ellenére a testvérek egy részének keresztény, — más részének nem keresztény vallása. Nem tagadható, hogy a 7-ik életév betöltésével, a gyermek rendes viszonyok között nemcsak bizonyos vallásos nevelésben, hanem rendszeres hitoktatásban is részesül, a vallási kegyszerekkel él s igy a vallási tanokkal már közelebbről megismerkedik. Midőn tehát a szakasz egyrészt lehetővé kívánja tenni azt, hogy a 7-ik évet már betöltött gyermekek is az új megegyezés szerinti vallásra térhessenek át s ehhez képest módot nyújt arra, hogy a szülők gyérmekök vallásos érzületeinek ápolására sikeresebben hathassanak, addig másrészt a gyámhatóság beleegyezésének kikötésével biztosítja azt, hogy a mennyiben a gyermek kedélyére eddigi vallásos nevelése oly mély benyomást gyakorolt, hogy attól eltérni immár erkölcsi lehetetlenséggé vált: abban továbbra is meghagyható legyen. 4. §. Ezen szakasz amaz esetekről intézkedik, melyekben eltérésnek van helye a 2. §-ban foglalt azon szabály alól, mely sz*erint akkor, ha a szülők között előzetes megegyezés nem jött létre, valamennyi gyermek az atyának a házasságkötés idejében vallott hitét követi, a mennyiben ez a bevettek vagy törvényesen elismertek közé tartozik. A szakasz ugyanazt a két esetet sorolja fel, melyeket az előző szakasz a megegyezés megváltoztathatására körülirt, — önként értetvén, hogy a változás itt csak az áttért atya új vallásának megfelelőleg történhetik. A szakasz utolsó bekezdésének indokai ugyanazok, a melyek már a 3. §. végpontját illetőleg előadattak. ' 5. §. Szükség van ezen szakasz intézkedéseire oly czélból, hogy az 1., 3. és 4. §-okban foglalt szabályok a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezeteken kivül álló szülők gyermekeire is alkalmazást nyerhessenek. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XVI. KÖTET. 4