Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-523. Törvényjavaslat, a gyermekek vallásáról

24 523. szám. Először azt, ha az anya valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozik, a mely esetben az összes gyermekeket nemcsak az anya vallásában nevelendö'knek rendeli, hanem azon valláshoz való tartozásukat is kimondja. Ezen rendelkezés bővebb indokolásra alig szorul. Másodszor azt, ha az anya sem tartozik a bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezetek egyikéhez sem, a mely esetben a gyermekek vallásának meghatározási joga ugyanazon terjedelemmel és ugyanazon módozatok mellett az atyáról mindenestül az anyára száll át. Harmadszor azt, ha az anya sem él ezen jogával, — a mely esetben a gyámhatóságot jelöli meg ama fórum gyanánt, melynek a gyermekek mily bevett vagy törvényesen elismert vallásban leendő nevelése iránt határoznia kell. A szakasz utolsó bekezdésében szükséges volt határidőt tűzni ki, a gyermekek vallásos nevelésének egy, vagy más módon való megállapítására. Erre nézve utolsó határidőnek mutatkozott a tanköteles kor, vagyis a 6-ik életév elérése, mikor is a rendszeres hitoktatásban való észestilés kérdése actualissá válik. 3. §. Már fentebb említtetett, hogy a törvényjavaslat egyik legfőbb czélját a család vallási békéjének, nyugalmának lehetőleg tartós biztosítása képezi, mely czélra nézetem szerint az állandóság szolgál legjobb eszközül. Ezen szempontból a felek közt egyszer létrejött megegyezés minden későbbi változtatástól, módosítástól lehetőleg megóvandó, ugy, hogy az minden körülmények között irányadó maradjon. Nem változtathat tehát azon utólag sem a szülők későbbi más irányú megegyezése, sem a házasság felbontása, sem az egyik fél halála s szabály szerint vallás-változtatása sem. Csak két esetet ismer el a törvényjavaslat olyannak, melyekben a megegyezés módosításának lehetősége elől, — más nagyon nyomós indokok és érdekek szempontjából elzárkózni nem lehetett. Ezt a két esetet írja körül a tárgyalás alatt álló szakasz, melynek rendelkezéseit legegyszerűbben egy-két példával vélem felvilágosíthatni. Az 1. pontban szem előtt tartott eset az volna, ha pl. r. kath, férj és ág. hitv. evang. feleség közti vegyes házasságnál a férj később szintén az ág. ev. hitvallásra térne át. Ha már most a házasság megkötése előtt kötött megegyezés ugy szólt, hogy valamennyi gyermek róm. kath. legyen, akkor a férj emiitett vallásváltoztatása után meg van engedve a megegyezés megváltoztatása, de csakis oly és semmiféle egyéb irányban, hogy most már a szülők közös vallása, t. i. az ág. hitv. evang. legyen az összes gyermekek vallása is. Ha azonban a r. kath. férj nem felesége vallására, hanem pl. az ev. ref. vallásra • térne át, akkor az első, vagyis a házasság megkötése előtt kötött megegyezés továbbra is érinthetlen maradna. A 2. pontban szem előtt tartott eset az volna, ha pl. izraelita vallású férj és gör. kel. hitvallású feleség közti vegyes házasságnál a férj később akár szintén a gör. kel. hitvallásra, akár más valamely bevett, vagy törvényesen elismert keresztény vallásra, pl. az unitáriusra térne át. Ha már most, a házasság megkötése előtt létrejött megegyezés úgy szólt, hogy a fiúgyermekek izraelita, — a leánygyermekek pedig gör. kel. hitvallásúak legyenek, akkor a férj emiitett vallásváltoztatása után meg van engedve a megegyezés megváltoztatása, de csakis oly irányban, hogy az összes gyermekek keresztény vallásúak legyenek. Ha azonban a nő térne át a gör. kel/hitvallásról, pl. az ev. ref. hitvallásra, akkor az első, vagyis a házasság megkötése előtt létrejött megegyezés továbbra is érinthetlen maradna.