Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.
Irományszámok - 1892-523. Törvényjavaslat, a gyermekek vallásáról
20 523. szám. részéről nyer általános érvényű törvényes szabályozást, s ezzel a házasság, mint egyházi intézmény az állami elismerésből eredő állami befolyás alól felszabadul: elesik amaz indok is, mely a fentebb kifejtettek szerint az 1868:LIII. t.-cz. 12. és 14. §-ának rendelkezését szükségessé tette s mi akadály sem forog fenn az ellen, hogy születendő gyermekeik vallás-felekezeti hovatartozandóságának közös megegyezés útján való megállapítására a szülőknek a lehetőség megadassék. A gyermekek mily vallásban való nevelését illetőleg Európaszerte a legkülönbözőbb felfogások uralkodnak. Hogy csak egy-két példát, első sorban a német birodalmat hozzam fel, ott úgyszólván minden egyes országban más és más rendelkezések vannak érvényben. A közönséges német jog szerint a szülők szabadon határoznak gyermekeik vallása fölött, mely a magokétól eltérő is lehet. Ha a szülők nem értenek jegyet, akkor az atya, mint a család feje határoz. Oly particularis törvények, melyek szerint a vegyes házasságokból származó gyermekek vallása szerződésileg érvényesen megállapítható, a következő helyeken állanak fenn és pedig: M. m. Frankfurtban, három porosz Amtsgericht kerületében, a bajor, szász és würtemberg királyságokban, Hessen nagyherczegségben, Mecklenburg-Schwerinben, Szász-Weimarban, LippeDetmoldban és Waldeck-Pyrmontban. A kérdéses szerződések feltételei és következményei körül azonban a jelzett területek törvényei is tetemesen eltérnek egymástól. Más országos törvényekben hasonló szerződések érvényteleneknek nyilváníttatnak, jelesül: az általános porosz országos jogban Holsteinben, Hannoverben, Kurhessen és Nassauban, Badenben, Braunschweigben és Elsass-Lotbringiában. Ausztriában az 1868. évi május hó 25-iki interconfessionalis törvény értelmében a törvényes gyermekek, a mennyiben szüleik ugyanazon vallásfelekezethez tartoznak, a szülők vallását követik. Vegyes házasságoknál a fiúk az atya, a leányok az anya vallását követik. Jogukban áll azonban a szülőknek, akár házasságuk megkötése előtt, akár azután szerződésileg megállapítani azt, hogy a viszony megfordittassék, vagy hogy valamennyi gyermek az atya vagy valamennyi az anya vallását kövesse. Törvénytelen gyermekek anyjok vallását követik. Ha ezen szabályok egyike nem alkalmazható, akkor az állapítja meg a gyermek vallását, a kit a gyermek nevelésének joga megillet. A gyermek vallása, de csakis a 7-ik életév betöltése előtt, csupán az esetben változtatható meg, ha a vegyes házasok szerződési jogukkal élnek, vagy ha a szülők vagy azok valamelyike, illetőleg a törvénytelen anya más vallásra tér át, mely esetben a 7-ik életévet még be nem töltött gyermekek vallásfelekezetöket illetőleg, tekintet nélkül a netáni korábbi szerző désre, olybá vétetnek, mintha az áttérés után születtek volna. A 7-ik életév betöltése előtt törvény esitett gyermek a törvényes származásúval egyenlő szabály alá esik. A gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó legkülönbözőbb irányelvek mindegyikének van némi jogosultsága, — érvelni pedig mindegyik mellett és ellen bőségesen lehet. A jelen törvényjavaslat kidolgozásánál a következő szempontok vétettek mérvadókul: Az 1868 : LHI. t.-cz. 12. és 14. §-ának rendelkezései a gyakorlatban számos visszásságra vezettek. Bőven ismeretesek azok az elkeseredett viták és súrlódások, melyek a törvény alkalmazásánál kifejlettek és tudvalevő, hogy a szóban levő törvényes rendelkezés számos esetben egyáltalán illusoriussá tétetett. Minthogy pedig a kérdéses rendelkezés végrehajtásának biztosítása, pl. ha felszólalás nem történik, egyáltalán lehetetlen; minthogy továbbá egy folytonosan kijátszható rendelkezés fentartása már csak a törvények iránt tartozó tisztelet és engedelmesség szempontjaiból sem kívánatos; minthogy ama szükésgesség, mely az 1868 : LEÜL t.-cz. 12. és 14. §-ának rendelkezéseit indokolta, a fentebb részletesen kifejtettek szerint az egységes
