Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-543. A közoktatásügyi bizottság jelentése, „a vallás szabad gyakorlatáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

188 543. szám. Végül az országban törvényesen bevett egyházak és híveikre, nemkülönben az izraelitákra vonatkozó törvények és jogszabályok változatlan fentartását kimondja; mi annyival inkább indokolt, mivel az eddig törvényesen bevett vallásfelekezetekkel szemben a jelen törvényjavaslat közvetlen czéljának biztosításán túlmenő minden további intézkedés számos egyéb kérdéseknek előzetes törvényes megoldását tenné elkérülhetlenül szükségessé. Ezek a törvényjavaslat I. fejezetének »általános határozatok« czíme alatt foglalt szakaszok alapelveinek eszméi. A bizottság által is helyeselt alapelvek és eszmék alapján: az 1. §-t azon változtatással ajánlja a bizottság elfogadásra, hogy a második bekezdés »kötelezni« végszava helyébe: » kényszeríteni«, mint megfelelőbb kifejezés vétessék fel. A 2., 3., 4. és 5-ik §-ok változatlan, illetve eredeti szövegének elfogadását ajánlja a bizottság. A 6. §-ban felsorolt vallásfelekezetek sorában az örmény-katholikus vallásfelekezet elő nem fordulván, annak a 6-ik §-ba való felvételét javasolja annál is inkább, mivel ez irányban az 1868. évi XL1II. t.-cz. intézkedik. Továbbá, miután az ezen szakasz 3-ik sorában felvett »jogszabályok« szó fogalma által felöleiteknek nem tekintettek mindazon törvények, rendelkezések, resolutiók stb., melyek a 6-ik §-ban felsorolt egyházak és hiveik jogai és szabadságainak biztosítására szolgálnak, a jogszabályok szó elé ^törvények és« szavak beiktatását javasolja — a felekezetek megnyugtatása czéljából is — a bizottság. Végül a szakasz következő passusát: »a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek* mellőzendőnek javasolja a bizottság annál is inkább, mivel a §-ban felemlített törvények és jogszabályokra jelen törvényjavaslat intézkedései nem vonatkoznak. A törvényjavaslat II. fejezete a törvényesen elismert vallásfelekezetekről szól °s azon feltételeket állapítja meg, melyek alatt az állam bármely, eddig be nem vett felekezetetilyenül elismer s szabályozza az ilykép elismert vallásfelekezetek külső vonatkozásait az állam és a többi felekezetek irányában. Az e fejezetben nyilvánuló alapelvek eszméi a következők: A vallási meggyőződés és a vallási hit teljes szabadságának biztosításából önként következik, hogy az egyenlő hitűek a vallás valódi erejének kifejthetése végett közösségbe léphessenek, vagyis, hogy testületi jogokkal, sőt anyagi eszközökkel is bíró társulatokká, egyházakká is alakulhassanak; ámde midőn ilyenekké alakulnak, kétségtelen, hogy természetszerűleg érintkezésbe lépnek egyrészt saját tagjaikkal, másrészt más vallási és világi társulatokkal és magával az állammal is. Kétségtelen, hogy ha hazánkban az állam és egyház közötti viszonyok törvény utján is teljesen szabályozva volnának, továbbá, ha hazánk felekezetek szerint már is túlságosan széttagolva nem volna s ha nyelv és vallás identifikálása a hazánkban élő nemzetiségek egy részénél nem léteznék; hogy akkor a teljes vallásszabadság consequentiájának megfelelőleg a felekezetek egyházi életének gyakorlására semmi közelebbi feltételt, semmi tiltó, vagy korlátozó rendeletet nem kellene mintegy praeventiv rendszabályul kijelölni; azonban miután hazánkban az állam és egyház közötti viszonyok egy igen nagy részökben még szabályozva nincsenek; miután már ma is túlságos sok felekezet áll fenn és miután végül hazánkban a vallásfelekezetekkel párhuzamosan menő nemzetiségi viszonyok léteznek: érthető és indokolt a törvényjavaslat abbeli dispositiója, hogy nem állja ugyan útját az újabb vallásfelekezetek alakulhatásának, de a »salus reipublicae* elvére helyezkedve, állami érdekből fontos feltételekhez köti az alakulhatást.. Alkotmányos és modern államnak czélja lehet és kell is, hogy czélja legyen a szabad-