Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-541. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a vallás- és közoktatásügyi minister által, „az izraelita vallásról” benyujtott 300. sz. törvényjavaslat tárgyában

541. szám. 181 kiterjesztése pedig jelen törvény keretén' belül, addig, mig a házassági ügy más elrendezést nem nyer, gyakorlati értékkel nem birna, végrehajtható nem lenne, mert egy törvényesen bevett vallásfelekezeti lelkész által sem hajtattatnék végre; más. az egybekelésnél szereplő hivatalos, a lelkészt pótló egyén, fennálló törvényeink szerint ma még nincs. A törvényesen bevett vallásfelekezetűeknek egymás temetőibe való temetkezhetési joga az izraelitákra azért nem találtatott helyesnek kiterjesztetni, mert azok ugy sem nagy fontosságúak s mert esetleg az életben sok oly kellemetlenséggel lehetett volna ép ezen intézmény összekötve, hogy általa nem a vallási béke, türelem eszméjének, hanem épen az ellenkezőnek felébresztésére adatott volna alkalom. A törvényjavaslat utolsó §-a a megszokott, csaknem minden törvényjavaslat szokásos rendelkezése, hogy a minister, a ki legkörültekintőbben veheti a körülményeket figyelembe, választhassa meg szabadon legjobb belátása szerint a végrehajtási módozatokat. Az elmondottak szerint tehát a jelen törvényjavaslattal 1 egnagyobb részben egy elfogadott tényleges állapot szándékoltatik törvénybe iktattatni, új intézkedése pedig az izraelita hitre való áttérés ugyszólva egész Európában, még Ausztriában is megvan. — Mert pld. Angliában (Viktória 9—10. II. rész. 59. fej.) az izraeliták a protestáns dissenterekkel ugyanazon privilégiumot birják. Belgiumban az alkotmány 14. fej. szerint a vallás szabadsága és gyakorlata mindenkinek biztosítva van. Hollandiában 1887-iki alkotmány 6. fej. 167. §>. szerint mindenki teljes szabadsággal állapítja meg vallásos nézeteit, tehát az izraelita vallásra is szabadon térhet bárki. Dániában (alkotmány 76. fej.) Istent ugy imádhatja mindenki, a mint meggyőződése kívánja. Svédországban 1870. óta ugyanazon jogokat élvezik az izraeliták vallás tekintetében is, mint más állampolgárok. Norvégiában 1851. óta azon keresztényekkel vannak egyenlővé téve, kik nem tartoznak az államvalláshoz s Svájczban teljesen szabadon lehet izraelitává bárki, mivel teljes szabadság van a valláskövetésben. De tulajdonkép ezen törvényjavaslat a zsidó vallásra való áttérés megengedése által nem egy gyakorlatilag ismeretlen elvet szentesit, az tényleg nálunk nem új, mert a ki ki akar térni, annak az igen könnyű lehetőség Ausztriában ma is meg van adva s szükség esetén a magyar állampolgárok ott találják meg czéljuk kielégítését. A minek azután megvan az a káros következménye, hogy az ily házasságból született gyermekek nálunk törvényteleneknek tekintetvén, a gyakorlati életben súlyos következményekkel jár. Ezen figyelemre méltó bajon segíteni fog a jelen törvényjavaslat. A mi végül a hitelvi tételek bemutatásának szükségét illeti, a bizottság többsége azt szükségesnek, egy oly vallásfelekezettel szemben, mely évszázadok óta fennáll, mely hitfelekezettel az állam folyton érintkezik, melyet kebelében megtűrt, szükségesnek nem tartja, mert ezen jelenségek által elismertetett az, hogy vallási tételeiben sem politikai, sem etikai szempontból oly tanok nem foglaltatnak s követőik által vallási alapon oly tanok nem követtetnek, mely ellen kifogás volna emelhető; az államnak pedig e korlátokon túl egy ' vallás hitelvi dolgaiba való beavatkozása helyes nem volna. Ezt az elvet követte a magyar állam utoljára a görög-keletiekkel és unitáriusokkal szemben is, kiket hitelvi czikkeik bemutatása nélkül vett fel a törvényesen bevett vallásfelekezetúek sorába. Igen, követelhető lesz ez, ha egy újonnan alakuló, ismeretlen, még nem létezett felekezettel fog majd az állam szemben állani. Hasonlókép nem volna helyes törvényben szabni meg országos szervezetüket, a mi teljesen különben sok más államban sincs meg (Anglia, Dánia, Poroszország, Törökország, Olaszország), de ettől eltekintve, mert nem jogos valakire reája erőszakolni egy szervezetet mikor egyrészről hierarchicus szervezetet nem ismernek, s mikor másrészt épen a szervezeti kérdés miatt pártokra szakadnak. Ép e czélokból nem találtatott czélszerűnek e kérdés tör-