Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
92 513. szám. ' II. Ezen szabályokban oly eltérő jogi felfogás érvényesül, hogy már erre való tekintettel is mellőzhetetlen az eljegyzés joghatályának szabatos meghatározása. A javaslat szerint az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére. Ily kereset csak arra irányulhatna, hogy a házasság megkötésének kötelezettsége a vonakodó féllel szemben megállapittassék; mert arról, hogy a jegyes arra büntetés terhe alatt köteleztessék, ma már többé szó sem lehet. A javaslat a házasságjog szabályozásánál alapelvül állítván fel, hogy a házasságkötésnek a jegyesek szabad akarat-elhatározásából kell erednie, nem engedhette meg, hogy a házasulok e lépésüknél oly bár magában véve jogtalannak nem tekinthető kényszer hatása alatt álljanak, a milyen a birói kijelentés súlyában rejlik; de ezt nem tekintve, ily birói kijelentés semmi gyakorlati jelentőséggel sem bírna, mert nélkülözné a végrehajthatóság előfeltételeit. Midőn azonban a javaslat a jegyestől a keresetjogot a házasság megkötésére megtagadja, korántsem akarja az eljegyzést, ugy mint a Jos. Pátens, az erdélyi szász Eheordnung 23. §. és a német birod. javaslat 1227. §-a, a házasságkötésre jogilag nem kötelező ténynek nyilvánítani; mert akkor annak érvényéről s a visszalépés jogos vagy jogtalan voltának kérdéséről a vagyonjogi következmények tekintetében sem lehetne szó, s az eljegyzés különben nem is lehetne helyesen törvényes szabályozás tárgya. Csupán hatályában kívánja a javaslat e jogi kötelezettséget akként korlátozni, hogy elvonja érvényesítésének eszközeit a birói segély megtagadása által. Ehhez képest a javaslat szerint a jegyesnek szabadságában áll az eljegyzéstől visszalépni s visszalépésének csupán vagyonjogi következményeiért marad kötelezve. Ezen álláspont folyományaként a javaslat az eljegyzést, mint házassági akadályt is megszünteti. Eltérő álláspontot foglal el a porosz A. L. R. II. l.cz. 82. §., mely a jegyesnek a házasság megkötésére irányuló keresetet ad. A 3. §-hoz. I. A hazai r. kath. joga, eltérőleg a közönséges egyházi jogtól (c. 29. X. [IV. l.J), kötbér kikötését arra az esetre, ha a jegyesek a házasságot meg nem kötnék, megengedi. Ellenkező álláspontot foglal el a görögkeletiek egyházjoga (Zhismann: Eherecht der orient. Kirche. 653. 1.) és a Jos. Pátens alapján fejlődött hazai birói gyakorlat. (Dt. U. f. IV. 128.; Curia: 7549/83., 5917/84. stb.) A Bód-féle házassági törvényrajz, az erd. szász Eheordnung és az unitáriusok egyházi törvénye a kötbérről említést nem tesznek. II. A javaslat 3. §-a, nem is tekintve, hogy az erkölcsi érzettel ellenkezik a kölcsönös vonzalmon alapuló viszonynak már kezdeténél annak felbontására számitahi, főleg a házasságkötés szabadságát kívánja biztosítani. Valamely teljesítés kikötése arra az esetre, ha a jegyesek a házasságot meg nem kötnék, az eljegyzéstől visszalépőre nézve büntetés jellegével bir s czélja nem lehet egyéb, mint hogy a jegyest a házasságkötésbe való beleegyezésre indítsa. E befolyás mértéke a teljesítés értékének nagyságától függ s mennél nagyobb a hátrány, mely a visszalépőt fenyegeti, annál nagyobb mértékben áll elő a veszély, hogy a házasságkötés nem felel meg valódi akaratának. A javaslat a kikötést semmisnek nyilvánítja; miből önként következik, hogy az nemcsak annak szolgáltatására nem kötelez, a mi a visszalépés esetére igérve volt, hanem annak visszakövetelésére is feljogosít, a mi az eljegyzés alatt oly kikötéssel ruháztatott át, hogy az átruházó azt visszalépés eseteben elveszítse. Ez felel meg a törvényhozási alapgondolatnak. Teljesítés alatt mindaz értendő, a mi kötelem tárgyát képezheti. A §. szövegezése arra nézve sem hagy fenn kétséget, hogy a teljesítés kikötése akkor )
