Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 93 is semmis, ha az nem a jegyesek, hanem helyettök harmadik személyek, p. o. szülőik részéről történt; nehogy ellenkező esetben tér nyíljék a törvény kijátszására. A külföldi törvényhozások legnagyobb része a javaslat álláspontjának lényegileg megfelel (v. ö. olasz ptk. 53. §., osztr. ptk. 45. §,; zürichi ptk. 579. §.; szász ptk. 1580. §.; franczia joggyakorlat; hesseni javaslat: II. 1. §.; német birod. jav. 1227. §.). Ellenben a porosz A. L. R. II. 1. ez. 113. §. kötbér kikötését megengedi. A 4. §-hoz. Abból, hogy az eljegyzés, bár hatályában megszorított (2. §.), de mégis jogilag kötelezőnek elismert szerződés, foly a jogtalanul visszalépő félnek kártérítési kötelezettsége; mert az eljegyzés is, mint tevésre irányuló kötelem, nem teljesítés folytán kártérítési kötelemmé alakul átA jogtalanul visszalépő jegyes kártérítési kötelezettségét úgy érvényben levő házassági jogaink s hazai bírói gyakorlatunk, mint az összes külföldi törvényhozások elismerik. Még a franczia jog szempontjából sem szenved az kétséget, jóllehet a Gode civil az eljegyzést nem szabályozza s a franczia jogászok között csak abban van nézeteltérés, vájjon a jegyes kártérítési kötelezettsége a házassági ígéret nem teljesítéséből származik-e, avagy egyes esetekben a Gode civil 1382—1383. §§. alapján delictumra vagy quasi delictumra vezetendő vissza. De a mily egyetértés uralkodik e kérdésben, annyira eltérők a törvényhozások rendelkezései a kártérítés terjedelmére nézve. A hazai birói gyakorlat a kötendő házasság czéljából tett kiadások megtérítésére kötelezi azt a jegyest, kinek hibája folytán nem jött létre a házasság. (V. ö. Curia: 7616/90; 824/89; Dt. XXIV. 58. stb.) Bár a gyakorlat e tekintetben megállapodottnak nem tekinthető (v. ö. Curia 5420/83). A külföldi törvényhozások a kártérítés mértékéül majd a valóságos kárt (osztr. ptk. 46. §.; hesseni javaslat: II. 4. §.) majd a, tett kiadásokat (szász ptk. 1581. §., olasz ptk. 54. §.) veszik. A franczia joggyakorlat ingadozik s a kártérítési igényt majd csak a valóságos kárra szorítja, majd az elmaradt nyereségre is kiterjeszti. A német javaslat 1228. §-a szerint a jogos ok nélküli visszalépés annak a kárnak megtérítésére kötelez, mely abból ered, hogy a másik jegyes vagy annak szülői a házasságkötés reményében költekeztek, kötelezettséget vállaltak vagy más vagyonjogi intézkedést tettek. A javaslat a kártérítés mértékének megállapításánál különösen két szempontra volt figyelemmel. Egyrészről tekintetbe vette azt, hogy a kártérítési kötelezettség kibővítése a házasságkötésre nézve a közvetett kényszer jellegével birna; mert a visszalépni akaró fél annak tudatában, hogy visszalépésével önnön vagyoni romlását okozhatja, kész volna egy előreláthatólag szerencsétlen házasság megkötésére is, csakhogy a vagyoni felelősséget magától elhárítsa. Másrészről szükséges, hogy a törvény a kártérítésnek oly biztos és könnyen felismerhető mértékét állapítsa meg, mely nehéz számításokkal járó s bonyodalmas kártérítési pereknek elejét vegye. A mennyire kívánatos azonban a házasságkötés szabadságának s a jogrend biztosságának érdekében a jegyes kártérítési kötelezettségének korlátozása és szabatos meghatározása, ép oly jogosnak kell elismerni, hogy az alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek és e jegyes szülőinek megtérítse azon kiadásokat, melyeket ezek a kötendő házasság czéljából okszerűen tettek. Az ezzel reájuk hárult vagyoni hátrány a jegyes jogtalan magatartásának következménye s csekélyebb mértékénél s könnyen meghatározható nagyságánál fogva nem jár azzal a veszélylyel, hogy a házasságkötésnél a felek elhatározására döntő befolyást gyakoroljon.