Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 91 * Az 1. §-hoz. I. A róm. kath. egyházi jog a kiskorúak eljegyzésének érvényéhez sem a szülők, sem a törvényes képviselő beleegyezését nem kivánja meg; de a szülők alapos okokkal igazolt ellentmondása esetében az eljegyzés felbontását megengedi (v. ö. Instruetio 5. §. pro judiciis ecclesiasticis imper. Austriac. quoad causas matrimoniales 1856.). Ellenben hazai jogaink nagyobb része szerint kiskorúak eljegyzéséhez a szülők beleegyezése szükséges (görög-keleti: Joannovics: 168., 171. §§.; Bőd: H. t. 4. § ; erd. szász Eheordn. 22. §.) II. A javaslat ezen utóbbi jogok álláspontját fogadta el; mert a kiskorú törvényes képviselőjének oltalmát, főleg az eljegyzés vagyonjogi következményeire való tekintettel, nem nélkülözheti, s érdekei csak akkor védhetők meg kellőleg, ha a törvény már az eljegyzés létrejöveteléhez a törvényes képviselő beleegyezését kivánja meg. A javaslat az eljegyzés érvényéhez nem követeli mindazok beleegyezését, a kiknek beleegyezése a házasságkötéshez szükséges (v. ö. 10—13. §§.); ebben csak az eljegyzés szükségtelen megnehezítését látná, annál is inkább, mert az adott beleegyezés, a mi különösen annak a házasságkötésre való kihatását illeti, nem köti a beleegyezőt oly módon, hogy azt a házasság megkötéséig bármikor vissza ne vonhatná; a vagyoni érdekek oltalma tekintetében pedig a törvényes képviselő 'közreműködése is elegendő. A §. alapgondolata azonban kiterjesztést igényel azokra a személyekre is, a kiknek a javaslat 18. §-a értelmében házasságot kötni tilos. A 2. §-hoz. I. A róm. kath. egyházi jog nemcsak keresetet ad a jegyeseknek a házasság megkötésére, hanem mindaddig, mig a korábbi eljegyzés meg nem szűnt, minden további eljegyzést érvénytelennek tekint s eltiltja a házasságkötést harmadik személylyel; miből folyólag a jegyesnek ellentmondási joga nyilik a másik jegyes és a harmadik személy közt kötendő házassággal szemben. (C. 10., 17., 22., 31. X. [IV. 1.] C. 1. X. [IV. 4.]). A görög-keleti egyház az egyházilag megáldott ünnepélyes eljegyzést oly erős köteléknek tekinti, mint magát a házasságot, minél fogva harmadik személylyel kötött házasságot is érvénytelennek nyilvánítja. Az erdélyi ev. ref. vallásúak házassági törvénye szintén keresettel védi a jegyes igényét, és az eljegyzés birói felbontása, illetőleg a másik jegyes halála előtt történt további eljegyzéseknek vagy harmadik személylyel kötött házasságnak érvényét el nem ismeri. (Bőd: H. t. 12., 13., 15., 18., 22., 271.; a jelenlegi egyházi gyakorlat szerint azonban az eljegyzés csak tiltó akadály.) Sőt jogosnak tekinti a kényszeresketést s a kényszer más alakjait is. (Bód: H. t. 18., 19., 22., 23. §§.) Továbbá azt a szabályt is tartalmazza, hogy a nyilvános eljegyzés elhalás által házassággá lesz. (Bód: H. t. 8., 22. §-ok.) Az erdélyi ágost. ev. vallású szászok joga szerint előzetes házassági Ígéret nem von jogi kötelezettséget maga után a házasság megkötésére (Eheordn. 23. §.), másrészről azonban az, a ki egyházilag érvényesen el van jegyezve, addig, mig az eljegyzés halál vagy felbontás által meg nem szűnt, harmadik személylyel érvényes házasságot nem köthet. (Eheordn. 13. §.) Az eljegyzés felbontása birói úton történik. (Eheordn. 28. §.) A Jos. Pátens az eljegyzéstől minden joghatályt megtagad. (Bev. 1—4. p.) Az unitáriusok egyházi törvénye (19. §.) az eljegyzésről csak annyit mond, hogy az a házasságot megelőzheti, de nem képezi annak feltételét. A magyarországi izraeliták házassági jogát szabályozó udv. cancelláriai rendelet az eljegyzésről nem rendelkezik; az erdélyi izraelitákra nézve érvényes osztrák ptk. 45. §-a az eljegyzésnek joghatályt nem tulajdonit. u*