Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

86 513. szám. : Ha az egyház ebben nem talál semmi lelkiismereti sérelmet, miként találhat ilyent abban, ha ennél sokkal fontosabb köz- és magánérdekek biztosítása szempontjából (családi állapot, leszármazás törvényessége, öröklési jog stb.) hasonló tilalom állíttatik föl és büntető sanctióval láttatik el, VII. A javaslat általános megítélésénél röviden érinteni kell azt a kérdést is, hogy a javaslat — törvényerőre emelkedése esetén — a nemzet jogi és erkölcsi felfogására mily hatást fog gyakorolni? A házassági jog reformjának szükségességét főképpen a jelenlegi bonyolult viszonyok követelik, a mely viszonyok a jogok sokfélesége és határozatlansága, azoknak többé-kevésbbé ellenőrizhetetlen alkalmazása folytán magát a házasság intézményét keletkezésében, fennállásában és következményeiben bizonytalanná tették. A mai jogállapot teljesen alkalmatlan arra, hogy a házasság intézménye körül a nemzetben erős jogi meggyőződést teremtsen. Daczára annak, hogy a vallás-erkölcsi elemek a hitfelekezeti jogrendszerek folytán a jogi elemekkel szoros kapcsolatba jutottak, még sem volt elérhető, hogy ez a rendezés az erkölcsi érzetnek erősbödését idézze elő, mert a mi a vallási tételek határozottsága folytán el is éretett, azt sok részben a jogi tételek ellenmondása és határozatlansága ismét lerontotta. A javaslat törvényerőre emelkedése által ezen állapotok kétségtelenül változáson mennek át. A szakadozottság és határozatlanság helyébe az egység és határozottság lép, a bizonytalanságot, mely a házasságot a megkötéstől megszűnéséig kiséri, megszünteti az egyöntetű állami rend. A feleknek az a szabadsága, a mely ugy az egyvallásü, mint a vegyes házasságokat fennállásukban és következményeikben, hitfelekezeti áttérés folytán más-más jog uralmának vetette alá és ez által a házasságot ingadozó alapra fektette, véget ér és a házasság, megkötésének perczétől megszűnése időpontjáig egy és ugyanazon változhatatlan szabály uralma alatt fog állani. Már pedig a házasságnak erkölcsi alapja nemcsak akkor van megingatva, ha annak fennállása nem a feltétlen érvényű állami jogszabálytól függ, hanem akkor is, ha a íél vallási cselekménynyel a házasságot határozottabb jogrendszerből határozatlan jogrendszerre, szigorúbb felfogás alapján álló házassági jogról lazább felfogásúra képes átterelni, még pedig nem is vallási, hanem anyagi vagy egyéb okokból. De még ha a hitfelekezeti jogok a házasság tekintetében mind a legszigorúbb felfogásnak hódolnának is, már maga azon körülmény, hogy e jogrendszerek egymástól lényegesen eltérnek, szükségképpen visszahat a nemzet jogi öntudatára. Mert figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a különböző hitfelekezeti jogszabályok mellett is a házasság magánjogi vonatkozásainak, a házasfelek személyes jogainak és kötelességeinek, a házassági vagyonognak és a házasságon alapuló örökösödési jognak azonosaknak kell lenniök. Ellentétes alapelveknek következményeikben egyenlősítése a jogi Öntudatra zavaróan hat. A nemzet erkölcsi felfogásának kell minden állami intézményt áthatni. A családjog és különösen a házassági jog terén a jogi és erkölcsi elemeket magában a törvényben kell egybefoglalni. A nemzet erkölcsi felfogásának magában a házassági jogban, annak minden egyes szabványában érvényre kell jutni. Csak igy érhető el, hogy az állami életnek erkölcsi oldala mint a jogi élettel összeforrt és elválaszthatatlan, a házassági jog terén minden egyes honpolgár jogi és erkölcsi öntudatában éljen.