Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 87 Ha az állam a házasságot és az azzal kapcsolatos intézményeket erős alapra akarja fektetni, ugy nem elégséges, hogy a szilárdságot biztosító jogszabályokat pusztán felállítsa, hanem szükséges az is, hogy e jogszabályok szigorú alkalmazását biztosítsa, a mely biztosítékot egyedül a házassági ügyekben kizáróan alkalmazandó állami bíráskodás adja meg. Azok a nagy társadalmi és állami érdekek, a melyek az akadályokra vonatkozó jogszabályokat eredményezték és az a nagy «és feltétlenül érvényesítendő közérdek, a mely az érvénytelen házasságokra vonatkozik, az állami befolyást és ellenőrzést elkerülhetetlenné teszi. : Ez érdekek eddigelé kellően nem érvényesülhettek. Mert még azon jogrendszerekben is, a melyek szerint a házassági ügyekben az állami biráskodás fog helyet, az állam ellenőrzése és közreműködése nincs kellően szervezve. Az egyházi bíráskodásnak alávetett ügyekben pedig a megkívántató állami befolyás és ellenőrzés ezen egyházi testületek autonómiája miatt kellően nem érvényesülhet. A javaslatnak tőr vényerőre emelkedése esetén azonban annaK állami jogrendünkre és a nemzet életére való hatása a föntebb emiitettekkel még nincs teljesen kimerítve. Törvényhozásunknak az a törekvése, hogy a magyar állam szervezetét erősítse, egységét intézmények által biztosítsa, a politikai nemzet egységét az életben kétségbevonhat lanul érvényre juttassa, csak ugy valósitható meg, ha magának az állami életnek alapja, a család, illetőleg a házasság egységes állami jognak van alávetve. E törekvés főfeladatát az képezi, hogy azokat az akadályokat távolítsa el, a melyek a nemzetnek egységes tömörülését gátolják, azokat az ellentéteket pedig, a melyek a hitfelekezetek különbözőségéből állottak elő, a lehető legkisebb térre szorítsa és ott, a hol a különbözőségek jogosultsága fenn nem forog, oly állami rendezést létesítsen, a mely az egység és nem a különbözőség tudatát van hivatva ébreszteni és fokozni. Ha a magánjog bármely terén, a különböző jogterületek fennállása a nemzetet alkotó különböző társadalmi, sőt nemzetiségi rétegek egybeforrasztását nehezíti, ugy ez fokozottabb mértékben áll a házassági jog körében. Az intézmény jogi jellegénél fogva nemcsak a külön jogterületekkel járó anomáliákat idézi elő, nemcsak az ország lakosainak azt a részét, a mely valamely íiitfelekezeti jognak van alávetve, élesen elkülöníti a lakosság többi részétől, hanem közjogi és politikai jelentőséggel bíró válaszfalakat is emel és az együvétartozás érzetét az ország lakosaiban nem engedi teljesen kifejlődni. Minden intézményünkben arra törekszünk, hogy a vallási és nemzetiségi különbségek az intézmények rendezésének elemeiül ne szolgáljanak. Ezt nemcsak az egyöntetűség és az egység okából tesszük, hanem azért is, mert az egyenlőség elveinek csakis az ily különbségektől mentes rendezés felel meg. Ily különbségek, az azokból eredő felfogások és nézetek a magyar állam és nemzet egységes eszméjével szemben figyelembe nem jöhetnek. S bármely köz- vagy magánjogi intézmény szabályozásánál, ennek az eszmének követelményeivel szemben bármely tényezőmint egyenértékű el nem ismerhető. Az a nemzet, mely a házassági jog terén a nemzetiségi és vallási különbségeknek tág teret nyit, és a házasság állami rendezéséről lemond, az összeforrasztás nagy tényezőjét utasítja el magától. , A házassági jog a nemzeti élet szabályozásának egy részét nyújtja. Ha e rendezés nem egyöntetű és mindenkit egyaránt, kötelező, akkor a nemzet élete fontos vonatkozásokban az egységes rendezést nélkülözi. , Ha a nemzet életében a faji, nemzetiségi és vallási különbségek a rendezésnek egymástól független köreit képezik, különösen ha a nemzetiségi és vallási különbségek összeesnek