Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 85 Az e tárgyra vonatkozó törvényjavaslatok indokolásai tanulságosak abból a szempontból, hogy mily inditó okok és körülmények működtek közre a polgári megkötés mellőzésénél. Az olasz kormány legutóbbi előterjesztése ezen jelenségre nézve következőleg nyilatkozik: »E társadalmi tünemény okai több izben tanulmányoztattak. Eleinte az a nézet uralkodott, hogy a törvény nem tudásában rejlik a baj főoka és azt a reményt táplálták, hogy idővel, valamint a polgári törvénykönyv ide vonatkozó határozmányai ismeretének szélesebb körben való elterjedésével a baj meg fog szűnni. A tapasztalat azonban azt igazolta, hogy e tudatlanság csak kis részben idézte elő a kizárólag vallásilag kötött házasságok nagy számát. A tudatlanság többé nem is létezhetnék, ha az szándékosan nem lenne támogatva azoknak a bűnös tanácsa által, a kiknek kötelességükben állana az embereket felvilágosítani, valamint az erkölcsösséget és a törvény tisztelését hirdetni. A tudatlanságnál sokkal nagyobb befolyást gyakorol a közönyösség és a költségektől való félelem, pedig az utóbbiak a legtöbb esetben igen csekélyek. Sok eset abból ered, hogy az illetők a törvények kijátszásával szándékoznak házas életet folytatni. Némelyek azért kerülik a polgári házasságot, mert a házassági kapocs felbonthatlanságától tartanak és vallási házasságra lépnek, mert a felbonthatlanság az egyház erkölcs-tana által előiratik ugyan, de törvény által nincsen szentesítve... Végre azok az esetek még súlyosabban büntetendők, a melyekben a polgári házasság elkerülése a hitfelekezeti lelkészek bűnös és a társadalmi renddel ellenkező fondorkodásainak, valamint olyan egyének működésének tulajdonitható, a kik a tudatlan és nagyon engedékeny nőt tévúira vezetik.« Azok a következmények, melyek e tömeges és a polgári törvénykönyv szerint érvényteleneknek tekintendő viszonyokból előállanak, megdöbbentők. Évente ezrek fosztattak meg atyai örökségüktől, a törvénytelen gyermekek száma, a kik e törvényesnek vélt házasságokból születtek, ijesztő mértékben növekedett; árvák támasz és menhely nélkül maradtak, — mind oly állapotok, melyeket, mint azt az olasz államférfiak elismerik, az állam nem tűrhet meg, avagy megszűnik az erkölcsi és társadalmi rend őrének lenni. Az előrelátó törvényhozás az ily állapotok beálltának lehetőségét megakadályozni köteles. Az állam részéről pedig méltán elvárható az, hogy a javaslatnak érintett intézkedését az egyház, legalább is mint tilalmat ismerje el. Az egyház soha sem tagadta az állam azon jogát, hogy valamely állami közérdek megóvása szempontjából házassági tilalmakat állithasson fel és azok megtartását büntető sanctiőval biztosítsa még oly országokban is, a hol a házasságok egyházi jog és bíráskodás alá tartoznak. És nem is volt államhatalom, ha csak félig-meddig ismerte kötelességét, mely a közérdek biztosításától ily követelések által magát visszatartóztatni engedte volna. Az ausztriai tartományokban az államhatalom századok óta ismételve tiltó, sőt bontó akadályokat is állított fel akkor, midőn a házassági viszonyok kánonjog és egyházi bíráskodás alá tartoztak. Alkottatott ily tilalom csak a legközelebbi múltban Magyarországon is. Elég legyen itt a fennálló véderőtörvényre hivatkozni, melynek 50. és 61. §-ai mint bűntársat büntetik a lelkészt, a ki katonaköteles személyt hatósági engedély nélkül összead, és a statisztikai kimutatás szerint e törvény alapján minden egyház lelkészére büntetések tényleg ki is szabattak.