Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 83 A kötelező polgári házasság fennáll oly államokban is, mint Francziaország, Olaszország, Belgium, melyekben a népesség 96—99°/o-a római katholikus, de sehol sem észlelni azt a jelenséget, hogy a polgári megkötést a vallás tiltja. A római katholikus egyház főpapjai figyelmeztetik ugyan híveiket, hogy a polgári megkötés az egyház tanai szerint még nem házasság, intik, hogy ennélfogva azt kössék meg saját egyházuk tanai szerint és az általa előirt formában is; de azt, hogy hiveiket eltiltanák a polgári házasság megkötésétől, mert ezt a vallás tiltja, sehol sem észlelhetni. Ellenkezőleg maguk a katholikus egyház főpapjai javasolják azt, hogy a jogkövetkezmények miatt a házasságot előbb polgárilag kössék meg. így tesz az egyház rendszerint; híveinek anyagi érdekében nem ad össze, mielőtt a polgári kötés megtörtént. Ezek után talán fölösleges kiemelni, hogy a polgári házasság intézménye mellett, és ezen törvényjavaslat szerint is, az állam jogrendje a polgári megkötés által a házasságot megkötöttnek tekinti. A polgári jogrend kötelezi a feleket is, hogy azt jogilag létrejött házasságnak tekintsék, de abba, hogy vallásuk szerint mit tekintsenek létrejött házasságnak, vallásuk szerint mikor tartsák magukat házasfeleknek, az állam jogrendje nem avatkozik. Ezt a dolog természete szerint kinek-kinek vallási meggyőződésére bizza. Teljesen szabadságukra hagyja, hogy a házasságot egyházilag is kössék meg. Ezért nem forog fenn lelkiismereti kényszer. Csak akkor forogna fenn, ha az állam az egyházi megkötést eltiltaná. Figyelembe véve azt, hogy a tridenti zsinat által megállapított megkötési forma (coram parocho proprio) nem hitczikkely, hanem a disciplina körébe tartozik, joggal állitható, hogy a rolgári megkötés kötelező megszabása a vallási tanokat nem sérti, vallási tilalomba nem ütközik és ennél fogva nem sérti a lelkiismereti szabadságot. Nem szolgálhat a lelkiismereti kényszer igazolásául azon ellenvetés sem, hogy a házasság polgári megkötését annak vallási megkötése nem követheti mindig, mert egészen más bontó és tiltó akadályok vannak a polgári, mások az egyházjogban. A kánonjog és a törvényjavaslat bontó és tiltó akadályok tekintetében részben egyeznek, f több irányban azonban eltérő határozatokat tartalmaznak. De a két jogrend eltéréséből semmi lelkiismereti kényszer sem származhatik. Mert a házasulandók szabadságára van bízva, hogy csak akkor kössék meg a polgári házasságot, midőn az egyházi megkötés minden föltétele megvan. Ha ezzel a szabadságukkal nem élnek, ha az egyházi megkötés feltételeinek megfelelni nem akarnak és ha erre az állami tőrvény őket nem kényszeríti, abban semmi lelkiismereti sérelem sincs. A javaslatnak azon intézkedése, a mely szerint az egyházi összeadás a házasság polgári megkötését meg nem előzheti és a mely ezen tilalom megszegését büntetéssel sújtja, kétségtelenül érinti az állam és egyház közti viszonyt. Miután ezen intézkedés körül a lelkiismereti szabadság állitólagos megóvása érdekében más törvényhozásokban viták folytak s nálunk is, a mint ez e javaslatnak előkészítési szakában nyilvánosságra jutott, a római katholikus egyház részéről ez intézkedésben lelkiismereti kényszer találtatott: szükséges, már ez általános indokolás keretében ama főbb szempontok kiemelése, a melyek ugy a szabály fölállításánál, mint pedig amaz intézkedés javaslatba hozatalánál irányadók voltak. Igaz, hogy a javaslatnak alapelvét képezi.: a házasságot kizárólag jogerkölcsi vonatkozásaiban rendezni. A házasságról uralkodó vallási fölfogást nem érinti és vallási cselekményeket sem elő nem ir, sem el nem tilt. \