Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
82 513. szám. A protestantismus megalakulásának kezdő korában abból indult ki, hogy a házasság állami, világi intézmény. Ezt elismerik ma is a protestáns egyházak annak fentartása mellett, hogy a házasság körül az egyháznak is van lényeges hivatása, vannak lényeges feladatai. A protestáns egyházak a történeti fejlődés eredményekép vették át a házasfelek összeadásának jogát, a mi idővel az állam törvényei szerint a házasság létrejöttének formális kellékévé nőtte ki magát és pedig olyannyira, hogy a papi összeadás szertartásszerű teljesítése, mint elengedhetlen kellék emelkedik ki. Csakhogy a protestantismus, mint azt az általános kötelező polgári házasság államaiban mindenütt, különösen a német, birodalomban észlelhető jelenségek tanúsítják, a papi összeadásról — kiindulási alapjához hiven — könnyen átmehet a házasságot megkötött felek utólagos megáldására, a mit azonban lényeges feladatának tekint. A görög keletiek házassági joga kezdettől fogva erős állami befolyásoknak volt kitéve, mit a kelet-római birodalom törvényhozásának egész története kétségen kivül helyez. E törvényhozás tételei a görög-keletiekre vonatkozólag nálunk is számot tesznek, minélfogva az állami törvényhozásnak a házassági jog körül való joga részükről sem tagadható. Hogy a házasságkötés az egyház szine előtt menjen véghez, a görög-keletiekre vonatkozólag világi törvényhozó részéről lett előírva (Bölcs Leó 893-ban), ennek megváltoztatása tehát formailag is világi törvényhozó hatáskörébe tartozónak ismerendő fel. A görög-keleti egyház különben a polgári megkötési formával nagyobb nehézség nélkül mindenütt meg tudott férni. Az izraeliták házassági joga nálunk ma is világi jogszabályokon alapszik, mint ezt a bírósági gyakorlat által elfogadott 1863. évi november hó 2-án kiadott cancelláriai rendeiet és a Királyhágón túl élő izraeliták házasságára vonatkozólag az osztrák polgári törvénykönyv tanúsítja. Habár a javaslat a házasságot polgári mivoltában tette szabályozása tárgyává, az korántsem jelenti azt, mintha a házasságot közönséges magánjogi ügyletnek tekintené és ennek megfelelöleg alkotná meg keletkezésének és megszűnésének föltételeit. Ellenkezőleg; folytonos tekintettel van a házasság természetére és kiváló figyelemben részesiti annak erkölcsi vonatkozásait. Ennek megfelelően alkotta meg az akadályok rendszerét és a házasság erkölcsi intézményi jellegének kiváló méltatásával állapította meg a házasság felbontásának föltételeit is. Az eljegyzéstől kezdve a házasság megszűnéséig következetesen összhangba igyekezett hozni tételeinek felállításánál az egyéni szabadság és a házasság erkölcsi intézményi jellege által támasztott követeléseket, melyeknek kiegyenlítésénél, transcendentális szempontokat mellőzve, a történelmileg kifejlett jog kívánalmait emelte érvényre államhatalmi fenhatóság alatt. Az általánosan kötelező polgári házasság intézményének behozatala távol áll attól, hogy az állam és egyház között történelmileg kiképződött összes viszonyainkat új rendezés alá terelje. A kötelező polgári házasság ellen ugy nálunk, mint más országokban, melyek a javaslatban foglalthoz hasonló rendezést fogadtak el, a megsértett lelkiismereti szabadság czímén emeltek kifogásokat. Vannak, a kik egyházi részről vallás-lelkiismereti sérelmet találnak abban, hogy a katholikus jegyes párok a házasságot első. sorban polgári formában tartozván megkötni, oly cselekményre kényszeríttetnek, melyet vallásuk tilt.
