Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 81 Lehet-e már most abból, hogy a viszony vallási oldalát nem szabályozza, a hitelvek megsértésére következtetni ? A házasság a római katholikus egyház tanai szerint felbonthatatlan. A jelen javaslat szerint, az ott meghatározott okokból, felbontható. E kérdésben a római katholikus egyház és a javaslat ellenkező elveket vallanak. A házasság felbonthatóságának, vagy felbonthatlanságának kérdése még oly államokban is, melyekben a polgárok túlnyomó nagy többsége a római katholikus egyházhoz tartozik, nem a dogmák alapján döntetett el, hanem a társadalom, az állam szükségei, a család és házasság intézményének önálló felfogása alapján. A törvényjavaslat nem is arra vállalkozott, hogy bármelyik egyháznak tanát polgári törvény erejére emelje, hanem arra, hogy polgárait valláskülönbség nélkül egyformán kötelezze és védje. Egyik egyház sem követelheti, hogy hitelvei feltétlenül másutt is érvényesüljenek, mint a vallási élet terén. Különösen nem kívánhatja azt, hogy oly jogi rendezésben érvényesüljenek, a mely minden állampolgár közös joga. De igenis méltán megvárhatja, hogy az egyházi működés a maga természetes terén, a vallási élet körében, tanai, szabályai szabad érvényesítésében ne gátoltassék. Ez a művelt és szabad államokban megvalósított jogállam felfogása. Ezt a tért a javaslat az egyházak számára teljes mérvben megóvja, sőt abból a felfogásból indul ki, hogy az egyházi működés az államival összhangba hozható. A mf a katholikus egyház álláspontját illeti, tagadhatatlan az, hogy valamint egyebütt, ugy nálunk is gyakorlatilag rá lesz utalva arra, hogy a már életbeléptetett intézményt a házasságkötés körül való érvényesülésében ne gátolja. Annak, hogy hiveit a házasságkötésre a polgári közegek elé engedje és a felekkel érintkező saját közegeit ebben az irányban utasitsa, nincs hitelvi akadálya. Ilyennek fenforgása esetében korántsem észlelhetnők az általános kőtelező polgári házasság összes államaiban azt a jelenséget, hogy az intézmény a katholikus egyház részéről abból a szempontból is, hogy hiveiknek módjukban legyen az egyház szine elé is járulni, toleráltatik. A polgári jogrend a katholikus egyháztól is méltán megkövetelheti, hogy a fórum civile és a fórum ecclesiasticum közötti különbséget felismerje. Kell, hogy a mint régente megtétetett, ugy most is meglétessék a különbség a matrimonium legitimum (quod secundum leges fit) és a matrimonium ratum (quod secundum canones fit) között. A mi különösen a keresztény vegyes házasságokat illeti, azok a kötelező polgári házasság mellett, a házasságkötés polgári formája miatt, a legcsekélyebb rázkódtatásnak sem lehetnek kitéve. Ezek a házasságok hazánkban még a kánonjog szerint is mentesek az egyházi házasságkötési forma, a tridenti forma alól. Maga a katholikus egyház, még a saját joga álláspontjáról is, kénytelen lesz elismerni a polgári formában létesült keresztény vegyes házasság érvényét. Ha ma ugy áll a dolog, hogy részéről még a protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasság is elismertetik, ugy a polgári kötésben rejlő beleegyezésnek is hatályosnak kell majd lenni. A protestáns egyházaknak a szóban levő intézmény ellenében elvi aggályai nem lehetnek. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XV. KÖTET. 11