Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
80 513. szám. szerint vallási szempontból szükségesek arra, hogy a házasság mint vallási intézmény jöhessen létre. Ha a javaslat ezen nyomdokokon haladva, a házassági jogrendszer kiépítésében a felekezeti szempontokat mellőzte, ezzel az egyházak saját házassági jogainak az egyházi élet terén való érvényesülését akadályozni nem akarja. Az eddig uralkodott különböző házassági jogok, a menynyiben az illető egyházak felfogása szerint hitelveiknek folyományát képezik, továbbra is meghagyatnak, csupán állami kötelező erejüket fogják veszíteni. Még a tisztán egyházi jogköröket sem csorbitja e javaslat. Nem veszi el az egyházaktól azt a jogot, hogy híveikre a házasság tekintetében egyházilag kötelező szabályokat alkossanak tanaiknak és felfogásuknak megfelelő módon. Még a tisztán egyházi jurisdictiót sem törli el hiveik házassági viszonyai fölött. De igenis a házassági viszonynak polgári jogrendjét annak vallási szabályozásától elkülöníti. Elvonja az egyházi szabályoktól és Ítéletektől az állami kötelező erőt, elvonja a polgári joghatályt. Ez pedig nem képez lelkiismereti sérelmet. A hitelvek megsértését sem foglalja magában. Az állam csak olyasmit vesz el, a mit minden egyháznak — különbség nélkül — csak az állam törvénye adott és csak az állam törvénye adhat. Egyetlen egyház sem igényelheti önjogán azt, hogy a házassági viszony feletti szabályai állami jogszabályok erejével és hatályával bírjanak. Egyetlen egyház sem követelheti önjogán azt, hogy házassági ügyekben hozott ítéleteinek polgári joghatálya legyen. Ezzel a joghatálylyal azokat a közérdek szempontjából, az állam törvénye ruházta fel. És a mint közérdek szempontjából, czélszerűségi okokból az állam az egyházi bíráskodásnak e joghatályt megadta, hasonnemű fontos tekintetekből azt el is veheti, és a házassági viszonynak polgárjogilag hatályos szabályozását, az e jogviszonyok feletti polgárjogi érvényű bíráskodást önmaga veheti át. Helyes-e, czélszerű-e ezt tenni, vagy sem, az iránt a nézetek eltérők lehetnek. De az eltérő nézetek ne mérlegeltessenek vallási dogmák szerint, hanem a közérdek és a czélszerűség tekintetéből. Nem rontja le a javaslat sem a házasságnak az egyházi felfogás szerint szentségi jellegét, sem a kánoni akadályok érvényét. Senkit vallási meggyőződésével ellenkező házasság létesítésére nem kötelez, mindenkinek lelkiismerete sugallatára bizza, hogy magát egyházának a házassági viszony tekintetében táplált felfogása által kötelezettnek tekintse. Sem az egyházi esketés, sem az egyházi jurisdictió nem fog szükségképp elesni, ha polgári hatályuk meg is szűnik. A házasság ugy a római katholikus, mint a görög-keleti egyház tanai szerint szentség ugyan, de mindkét egyház joga szerint egyszersmind szerződés alakjában létrejött jogviszony a két házastárs közölt, mely jogi szabályozás alá esik. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy az állami szabályozás alá a házassági viszonynak csak jogi oldala, csak polgári jogrendje tartozik. Elismeri, hogy a házassági viszonynak van vallási oldala is. E vallási momentumokat nem teszi a törvényjavaslat szabályozás tárgyává. A házassági viszony ezen oldalát egészen az egyház körébe esőnek tartja. A javaslat nem jelenti ki, hogy a házasság szentség, de nem is zárja ki, hogy annak tekintessék. A házasságot egyszerűen csak jogi vonatkozásaiban szabályozza.