Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 79 vr. Az átmenet a hitfelekezeti házassági jogokról az egységes állami jogra szükségszerűleg kihat az állam és egyház közötti viszonyra. Mai házassági jogunk alapját képezik: a hitfelekezeti jog, a részben egyházi, részben állami jurisdictio és a házasság megkötésének egyházi formája. A házassági jognak ilyen rendezése szükségkép szorosabb viszonyba hozza az államot az egyházakkal. Az egyházi közegek ma a házassági jog terén állami teendőket is végeznek és ezeknek ellátásában többé-kevésbbé alá vannak vetve az államhatalom ellenőrzésének. Az állami és egyházi hatáskörök összefolynak, mi által az állam és egyház közötti viszony a házassági jog jelenlegi szabályozásában nélkülözi azon határozott különválasztást, a mely szükséges, hogy ugy az egyik, mint a másik feladatait függetlenül és sikeresen teljesíthesse. A hatáskörök ezen összevegyítése sem az önállóságára féltékeny egyházra, sem a hivatásának tudatára ébredt államra üdvös nem lehet, mert folytonos forrását képezi a súrlódásoknak és bonyodalmaknak. Az állam a hitfelekezeti házassági jogrendszer mellett is kénytelen általános érvényű házassági akadályokat felállítani, melyeket egyes hitfelekezetek nem ismernek s a melyeknek áthágását az állam büntetéssel sújtja; ilyen esetekben az egyházi összeadást teljesítő kötegeknek büntetőjogi felelősségre vonása a hitfelekezeti házassági jogrendszer mellett is az állami bíróságok kezébe van letéve. Ezen állapot az egyházaknak az államtól való függőségét eredményezi, mi egyikre nézve sem lehet kívánatos. A függőségi viszony megszüntetése csak az által érhető el, ha a házassági jog terén az államnak és egyháznak hatásköre, azoknak rendeltetésükhöz mért teendői egymástól szorosan szétválasztalnak és elhatároltatnak, Ez az a czél, a mit a javaslat maga elé tűzött. A jelenleg uralkodó felekezeti házassági jogok két elemet rejtenek magukban: államit és egyházit; az, a mit a javaslat az egyházi hatóságoktól elvon és az állami hatóságok jogkörébe utal, kizáróan az első elemre szorítkozik. A házasságot illető egyházi hitelveket és tanokat^ a hitfelekezeteknek a házasságok körül való közreműködését a javaslat nem érinti. Azon hatáskör, mely az egyházakat a házasság mint vallási intézmény körül megilleti, változatlanul és csorbítatlanul fenmarad továbbra is. Az a szigorú elhatárolás, melyet a javaslat tartalmaz és a mely a házasságnak eddig egybeforrott elemeit, a jogit és a vallásit akképen választja szét, hogy az előbbit egységesiti. az utóbbinak pedig a lelkiismereti szabadság követelményeinek megfelelőleg a szabad fejlődést és a korlátlan érvényesülést biztosítja, ugy az állam, mint az egyház jól felfogott érdekeinek szolgál. > A javaslat azon egyik vezéreszméje, hogy a házasságot menten a hitfelekezeti felfogásoktól, kizárólag jogi, társadalmi és erkölcsi vonatkozásaiban szabályozza, kifejezést nyer a házasság megkötésének alakjában is, melynél a javaslat kerülni igyekszik minden oly elemnek bevonását, mely a megkötés formáját, mint olyat tüntetné fel, mely akár egyik, akár másik egyházi házasságkötés alakszerűségeivel versenyez. A házasságnak a javaslatban szabályozott megkötési módja akkép van meghatározva, hogy a mellett bármely egyháznak vagy hitfelekezetnek ama vallási szertartásai teljes önállóságukban és jelentőségükben érvényesüljenek, a melyek az illető egyház vagy hitfelekezet elvei