Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
76 513. szám. Ily feltételek mellett bármily szint adjon is a törvény az egyházi megkötésnek, az egyházi közegek a megkötésnél az állami törvény végrehajtó közegei. Ebben a működésükben szükségkép alá vannak vetve a kormány ellenőrzésének, utasítási és rendeleti hatalmának. Eljárásuk az állami hatóságok birálata és felügyelete alá tartozik. Nemcsak a büntető jogrend, de a rendbüntetések is szükségkép kiterjednek rájuk. JSgy ily viszony szükségkép kényes helyzeteket teremt, melyekben a collisiók lehetőségének, a folytonos súrlódásnak tág tere ran. A lelkészek egy és ugyanazon ténykedésre nézve kettős törvények alatt fognának állani. Az állami törvények alatt és egyházi szabályaik alatt. Kettős függőségi viszonyba jutnának egy és ugyanazon eljárásra nézve az állami hatóságokkal és az egyházi felsőbbseggel szemben. Cselekvényeik gyakran érvényesek, sőt dicséretesek lehetnek az egyház szabályai szerint, de ellenkeznének vagy legalább nem állanának összhangban az állami törvénynyel. E helyzetből következnék az is, hogy az egyházaknak a házassági törvény végrehajtásánál való simulékony közreműködése nagyban függővé volna téve attól is, minő az állam és az egyházak közötti viszony általában, minők az időről-időre uralkodó áramlatok. Ily áramlatok előállhalnak, ha azok oka egészen másban rejlik, mint az állam házassági törvényeiben vagy az állami hatóságoknak e törvények végrehajtásánál követett eljárásban és az időlegesen feszült viszony hatása mégis a házassági törvények kezelésének terén is mutatkoznék. De ha az állam a megkötés alakszerűségeiben elismeri a hitfelekezeti felfogás jogosultságát, akkor következetlen az, hogy e felfogástól a házasság létrejötte és megszűntének feltételei körül minden érvényt megtagad. Pedig meg kell tagadnia, ha egységes jogrendet akar létesiteni, meg kell tagadnia ott, a hol több bevett egyház van és velők a paritás elvei szerint kell bánni. A facultativ rendszer nem óvja meg az állam tekintélyét sem az egyházakkal, sem az állampolgárokkal szemben; mert megengedi azt, hogy az a közeg, a kinek az állam törvénye azt a hatalmat adja, hogy előtte házasságok jogérvényesen köthetők, visszautasíthasson házasságokat, melyek az állami törvénynek megfelelnek, feltételeket köthessen ki, melyek a törvényben nem gyökereznek s így az állam törvénye felé helyezkedhessek. Ott, a hol az egységes házassági jog megalkotásával kapcsolatban e rendszer behozatott, az anyagi jog szabványai meghatározásánál rendszerint egy egyház tanai szolgáltak alapul. S az a kedvezmény, mely az egyházi megkötés formájában látszólag a többi egyházaknak nyújtatott, értéktelenné vált az anyagi jog miként rendezése folytán. A hol több egyház a közjogban gyökerező szervezettel bir és azok közt az egyenlőség elve teljesen érvényesül, e rendszer nem hozható be. A szabad választás a hitfelekezeti felfogások különbözőségénél fogva tényleg fenn sem forog. Mert az egyházi megkötés csak akkor válik lehetővé, ha állami és egyházi jog egymást teljesen fedik. A hol a két rendszer közt eltérés van, igen sokszor a facultativ polgári kötés az illető felekre nézve kötelezővé lesz. 5. Az úgynevezett facultativ polgári házasság intézménye mellett az anyakönyv vezetését sem lehet egyöntetűen rendezni. Késedelem, hiány, zavar az anyakönyvekben elkerülhető alig volna, az egyházi szervezettel való súrlódásokat sem lehetne kizárni. Ha a felek tetszésére lenne bizva a házasságot egyházi vagy állami közeg előtt megkötni, ugy az anyakönyvvezetés tekintetében két mód közt kellene a tőrvényhozásnak választania. Az egyik az, mely szerint a házasságot az a közeg vezeti be az anyakönyvbe,
