Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 75 is számba veszszük a házasság megkötése szempontjából, úgy kétségtelen, hogy a megkötés formája tekintetében két út áll a törvényhozó előtt. Az egyik az, mely mindenkinek megadja azt a jogot, tartozzék bármely hit felekezethez, hogy a házasságot közvetlenül saját hitfelekezetének erre jogosult közege előtt kösse meg. Ez felelne meg az egyenlőségnek, ez felelne meg a lelkiismereti szabadság azon félreértett tételének, melylyel a facultativ házasságot szokták rendszerint igazolni. A másik út az volna, a mely csak a törvényesen bevett és elismert hitfelekezeteknek adja meg a közreműködés jogát a házasság létrejötténél és az állami megkötésre utalja azokat az állampolgárokat, kik amaz eg) házak egyikéhez sem tartoznak, vagy a kik az egyházi megkötést el nem érhetik. Ez kétségtelenül egyenlőtlenséget teremt. 3. A kisegítő polgári házasság a polgári jogegyenlőségnek, azt a sarkalatos alaptételét sem elégíti ki, hogy mindenkire egyenlő mérték alkalmaztassák. E jogrendszer a vallások szabad gyakorlatának és a lelkiismereti szabadságnak elvével sincs összhangban, mely az egyéneket az egyes egyházakba való tartozás kényszere alól felmenti és azoknak szabadságára bizza, hogy egyház körén kivül is állhassanak. Annak nyilt elismerése folytán, hogy első sorban az egyházak vannak hivatva a házasságkötési actus hitelesítésére, az államilag elismert vallások követőit arra kötelezi, hogy előbb az egyház köreműködését kérjék ki házasságuk megkötésére, mi arra vezet, hogy minden visszautasításban az állam törvényének nyilt kárhoztatása és a megkötendő házasság erkölcsi értékének nyilt megcsorbítása foglaltatik. Ekként a megkötött házasságok között éles határvonal támad. Az egyik részen a teljes értékű házasságok, a másik részen az oly házasságok, melyeknek maga az állam törvénye kisebb erkölcsi értéket tulajdonit. Szükségessé teszi minden egyes esetben nyilt constatálását az; egyházi szabályok és az állam törvényei közötti összeütközésnek. 4. Az a felfogás, a mely a felek szabad választására akarja bízni, vájjon a házasságot egyházi vagy állami közeg előtt kössék meg, főleg a felek vallási érzületével, kivan számolni. De az egyházi házasságkötési formába öltöztetett polgári házasság kétértelműséget rejt magában és az állam különálló házassági rendjét nem tünteti fel kifejezetten. A fakultatív rendszer a házassági jog anyagi részének egységes megállapítása mellett elismeri az egyházaknak abbeli hatáskörét, hogy polgári joghatálylyal biró jogviszonyok az ő tekintélyük alapján is létesíthetők. Nyilt versenyt rendez az egyházi és polgári megkötési forma között. Minél nagyobb az eltérés a házasság polgári jogrendje és az egyházak jogrendje között, annál nagyobb volna a verseny az állam és az egyház közölt. E két jogrend közötti eltérés szükségkép nagy lesz, a hol különböző egyházak vannak és mindegyikéhez az állampolgárok jelentékeny része tartozik. Mihelyt a felek szabad választása az irányadó, az egyház a házasság intézményével való szoros kapcsolatánál fogva szinte rá van utalva, hogy hatalmi és fegyelmi eszközeivel híveit a házasságkötésre maga elé rendelje. A fakultatív rendszer magukat az egyházakat is kényes helyzetbe hozza híveikkel szemben. Az állampolgárok oda vannak állítva, hogy az állam és az egyház között válasszanak. Cselekvésök nyilt szakítás egyházukkal. A fakultatív megkötési forma mellett nemcsak híveivel jut az egyház kényes helyzetbe, hanem az állammal is. E rendszer azon alapul, hogy a házassági viszonyok egyedül érvényes jogi szabályozása kizárólag állami törvény által történik és hogy a házasság létrejötte és megszűnése fölött polgári hatálylyal csak az állami bíróságok Ítélnek. 10*
