Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 73 A történeti fejlődés mutatja, hogy ott, a hol egységes állami házassági jogot alkottak és a házasság megkötése tekintetében a polgári megkötés mellett a felek választása szerint az egyházi megkötés is "fönn lett tartva, vagy pedig egyházi megkötés mellett a kisegítő polgári házasság intézménye hozatott be: maga a kérdés végleges megoldást nem nyert; az ellentét, a súrlódás az állam és egyház között meg nem szűnt és azok a czélok, melyeket az egységes anyagi jognak megalkotásával el akartak érni, nagy részt meghiúsultak. Állami szempontból mélyre ható okok harczolnak az általános kötelező polgári házasság mellett. A hiválása tudatában élő állam nem állapodhatik meg félúton a házassági jog államosításában. A házasságnak kizárólag állami kezelésbe vétele lényeges kihatással van az anyagi házassági jogrend alakulására is. Mert mig a kisegitő és a facultativ polgári házasság mellett az anyagi házassági jog oly értelmű szabályozást igényel, mely lehetővé teszi, hogy az esetek nagy tömegébea a megkötés egyházi alakban történjék meg, addig az általános kötelező polgári házasság rendszere nem kénytelen magát az egyházi felfogásnak alárendelni. A polgári házasság lényege az anyagi jogrendnek az állam saját czéljaihoz alkalmazott megállapításában nyilvánul, a mi megköveteli, hogy az állam a házasságkötési forma tekintetében se legyen az egyházi közegekre utalva. Az anyagi és az alaki házassági jognak államosítása állapítja csak meg a házassági jognak tiszta polgári rendjét. Az állami czéloknak az egyháziaktól való különbözősége, kapcsolatban a házasság polgári természetének felismerésével, vezetett rá az általánosan kötelező polgári házasság intézményére, mely a házasságokat az egyházi esketés tényétől függetlenítette, a nélkül, hogy az egyházaknak a házasságról táplált felfogását egyházi téren való érvényesülésében megbénította volna. ~ A javaslat, a mely a kötelező polgári megkötési formát választotta, a vallási érzület érvényesülésének útját nem állja. A felekezeti felfogás fölé helyezkedik és a vallási cselekmény feltételeinek meghatározásától távol tartja magát. Az a rendezés, mely a javaslatban foglaltatik, nem hat zavaróan a köztudatra, a mint ez a facultativ rendszer mellett szükségkép beáll, mely két megkötési módot ismerve, szükségszerűen azok erkölcsi értékének összevetésére hivja fel a lakosságot és a szerint, a mint az egyik megkötési forma a másik fölött számszerű túlsúlyt mutat ki, az állami vagy az egyházi intézmény becsülésének mértékéül szolgál. A hol az interconfessionalis jogrend a paritás elvén nyugszik, a házasság, mint a polgári jogrend, intézménye, nem forrasztható össze azzal mint vallási intézménynyel, mert ezen egybeforrasztás csak az állami egyház álláspontja mellett foghat helyt. . Figyelembe jött végül annak megfontolása is, hogy jelen állapotaink között egy teljes és nem pusztán átmeneti megoldás szükséges, mely minden irányban tiszta helyzetet teremtsen, mely az állam és egyház közötti súrlódásokat kizárja és ugy az állam érdekeinek, mint az egyházak szabad működésének legkedvezőbb. A törvényhozás elutasithatlan feladata a hazánk szükségei által megkívánt jogegységet a jogállam czéljainak megfelelöleg érvényre juttatni. Ha a javaslat az anyagi házassági jog egységes állami szabályozása mellett az általánosan kötelező polgári házasság rendszerét követte, ezt jogfejlődésünk tapasztalatainak méltatása és az általánosan elismert előnyökön kivül hazánk vallási állapotai különösen indokolják. Magyarországon épen abból az okból, mert annyi egyház áll fenn és nagy részüknek jelentékeny számú hive van, az egységes jogrendezés létesítése mellett sem a kisegitő, sem a facultativ polgári házasság álláspontjára helyezkedni nem volna helyes. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XV. KÖTET. ' - 10 \
