Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

72 513. szám. * V. Nem pusztán elméleti tekintetek, hanem a tapasztalásból merített tanúságok azok, melyek arra vezetnek, hogy a házasság megkötésének kötelező polgári formája legyen. Ha annak szüksége áll elő, hogy a házassági viszonyok egységes jog alapján rendeztessenek; ha az állam átveszi a házassági viszonyok feletti jurisdictiót; ha az egyházak szabadságát biztosítani akarja a házassági ügyek körüli eljárásukban és ennélfogva nem akar az egyházi közegekkel mint az övéivel rendelkezni: a polgári megkötési formát kikerülni nem lehet. 1. A javaslat alapelve az állami és egyházi jogköröknek a házasság terén szétválasztása. Ez által véli az alkotandó törvény elérni azt, hogy összeütközések ne keletkezzenek Kétségtelen, hogy az egyházak álláspontja is jobban óva marad, ha az állami és egyházi forumok a házassági jog rendezései tekintetében teljes következetességgel különválasztatnak, a mi az összeadó közegeket illetőleg azt vonja maga után, hogy mindegyiknek meg legyen a maga közege. Ügy a facultativ, mint a kisegitő polgári házasság mellett kikerülhetetlen az, hogy az egyházi közeg ne tekintessék egyszersmind polgári közegnek, mi pedig az egyház elvi álláspontjának igen könnyen sérelmére válhatik. így tehát az egyházak saját szempontjából is, jobbnak kell tekinteni azt, ha a házasságkötésre nézve a polgári forma kötelezően állapittatik meg. E rendezés folytán a házassági intézmény polgári jellege határozottan kidomborodik. A házasság polgári jogrendének megalkotása egyúttal azt is czélozza, hogy az állam hatásköre házassági ügyekben kifejezetten és felismerhetően el legyen határolva. Ennek folytán a törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy a házasság jellege a rendezés alapját képező elvekkel összhangzásban álljon és hogy e jellegét a megkötéstől a megszűnésig megőrizze. Ez pedig csak ugy lehetséges, ha annak megkötése a polgári hatóság előtt történik, annak megszűnését pedig a törvényszabta okok fenforgásakor az állami biróság mondja ki. A házasság megkötésének történeti fejlődése, az átmenet az egyházi jogokról az állami jogra, eltekintve ezen fejlődési menetnek az egyes országokban tapasztalt egymásutánjától, és azon körülményektől és indító okoktól, a melyek ez átalakulást előmozdították vagy késleltették, oly tanúságokat mutat föl, a melyeknek figyelembevétele elől a magyar törvényhozás el nem zárkózhatik. E fejlődésből kitűnik, hogy valóban egységes házassági jog megállapítása az egységes megkötési alak megállapítását vonja maga után. A javaslat abból indul ki, hogy a házasság oly intézmény, melyben közjogi, magánjogi s erkölcsi elemek össze vannak forrva és mint a polgári jogrendnek alapvető intézménye, e jellegét csak akkép tarthatja meg, ha létrejötténél az állam közreműködése biztosítva van. Az állam érdekével ellenkeznék és törvényhozási szempontból hiba volna, ha a házassági jog reformja alkalmából oly rendezést iktatnánk törvénybe, a mely ki nem elégítő voltánál fogva magát a házassági jogot nyugpontra nem juttatná, a mely a fejlődésnek csak rövidebb vagy hosszabb ideig tartó phasisa volna és a további fejlődés tekintetében törekvéseket keltene fel vagy tartana ébren. Rövid időn kitűnnék, hogy ily rendezés az állam érdekét ki nem elégíti, ujabb törvényhozási intézkedéseket tenne szükségessé és azt a küzdelmet, mely a házassági jog átalakításakor kisebb-nagyobb erővel mindenütt előáll, időszakonként újból fölidézi.