Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

70 . 513, szám. Mind a két eljárás közjogi és alkotmányos szempontból kifogástalan. Csak a harmadik út, mely egyházi részről most javaslatba van hozva, vezetne vissza az 1791/2. előtti állapotokba; és kibékithetlen ellentétben áll Magyarország alkotmánya újabb fejlődésének összes traditióival és alapelveivel. Még kevésbbé szerencsés az egyházi részről javasolt módozat második és harmadik pontja, melyek nemcsak a jogegyenlőség és az egyházak paritásának alkotmányos elveit, de a vallási és lelkiismereti szabadságot is sértik. .Az 1868. évi LIII. törvényczikk egyebek közt a törvényesen bevett vallásfelekezetek híveire az áttérés szabadságát biztosítja. Ezen törvény 8. §-a azon általános elvet fejezi ki, hogy a mennyiben az állampolgár vallása jogi jelentőséggel bir, az áttértre az elhagyott vallás elvei semmiben sem kötelezők, viszonyai nem az elhagyott, hanem az új vallás elvei szerint itélendők meg. A házasságokra alkalmazva e jogszabályt úgy érteimezfék, hogy annak, felbontásánál mindegyik házasfélre nézve azon egyházi házassági jog és jurisdictio volt irányadó, a melyhez az illető fél akkor tartozik, midőn viszonyai jogi elintézés tárgyát képezik. Miután Magyarországon a házassági jog felekezetek szerint különböző, az áttérés által más jog és más juri&dictio alá jutott az áttért egyén. Fenn nyomatékosan, ki van emelve, mily visszaélésekre lett felhasználva a törvény ezen rendelkezése. Az áttérésekkel űzött ezen visszeélések megszüntetése egyik főokul van előadva arra, hogy az állami házassági jog és jurisdictio behozassák. E visszaéléseket meg lehet szüntetni a vallás- és lelkiismereti szabadság épségben tarlásával. De meg lehet szüntetni úgy is, hogy ezen elv feláldoztatik. A törvényjavaslat az első, az egyházi részről ajánlott módozat a. második utat hozza javaslatba. Ha egy házassági jog és egy jurisdictio áll fenn mindenkire valláskülönbség nélkül, a házassági viszony okából való áttérések megszűnnek, mert semmit sem lehet elérni az áttéréssel. Ha azonban az áttérés nem mentésit az elhagyott vallás elveitől, nem mentésit attól, hogy az elhagyott vallás felekezeti hatóságai, annak felekezeti joga szerint Ítélnek az áttért házassági viszonyai felett, akkor is megszünhetik az áttérés a házasság felbontása okából, de a vallás- és lelkiismereti szabadság elveinek feláldozásával. Igaz, ezen egyházi oldalról javasolt módozatnak az a szin van adva, mintha itt nem arról volna szó, hogy az 1868: LIII. törvényczikk 8.'§-a módosittassék. Csak arról, hogy annak eredeti értelme legyen visszaállítva, melyet a magyar iudicatura értelméből kiforgatott. »A magyar iudicatura« — úgymond — »igen nagy részben protestáns bírák kezében a katholikus kánonjogot nem létezőnek tekinti«, . . . »visszaható erővel nem biró törvényt a törvényhozó akarat, szándoka ellenére, visszaható erővel ruházott fel«. ,.. Ez méltatlan és alaptalan gyanúsítása a magyar birói karnak. A törvény értelmének, keletkezésének megvizsgálása megmutatja, hogy a törvény szellemét és a törvényhozó szándékát nem a birói kar forgatta ki, hanem ki akarja forgatni értelméből az egyházi részről ajánlott értelmezés. A vegyes házasságok megítélésére két törvény irányadó: Az 1868 : XLVIII. törvényczikk és az 1868 : LIII. törvényczikk, melyek úgyszólván együtt hozattak meg és együtt szentesittettek. (1868. deczember hó 6- és 8-án) E két törvény egymást kiegészíti. Értelmük meghatározásánál határozataikat egybe kell vetni. , Elfogulatlan biráló előtt kétségtelen, hogy az 1868. évi LIII. törvényczikk 8. §-át tárgyilagosan nem lehet máskép magyarázni, mint a mely értelemben alkalmazták. A törvény