Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

66 513. szám. Az állam semmi más tekintetnek alá nem rendelhető nagy érdeke az, hogy a házassági jog a nemzeti Összetartozás tudatát és érzetét erősitse, hogy ezen intézmény is összeforrasztó erő jegyen a nemzetiségi és felekezeti különbségek által szétválasztott politikai nemzetre nézve. Szilárdság, jogbiztonság a házasság és család jogintézményében el nem érhető és meg nem óvható, hacsak a házasságok egyenlő jogszabály és bíráskodás alá nem kerülnek. Ezt kivánja az állampolgári jogegyenlőség elve is, a melyen összes ujabb jogintézményeink nyugszanak. Az államnak egyenlően meg kell adni minden állampolgár számára a családalapítás lehetőségét, egyenlően meg kell védenie minden állampolgárt családi rendjében. A felekezeti jog egyenlőtlenségeket teremt, felekezeti elszigeteltségre vezet, nem" ritkán fenhéjázásra és hitük elhagyására készteti a híveket. A felekezeti jog önmaga felfogását tartja szem előtt és ezt minden tekintet nélkül az állami érdekre és más egyházak felfogására, érvényesiti; ugy a házassági akadályokban, mint a separatio és felbontás kérdéseiben egészen saját felfogása és érdekei szerint jár el; természeténél fogva arra törekszik, hogy saját felekezeti jogát föltétlen uralomra segítse. Ennek feláldozza, ha vele összeütközésbe jő, az állam érdekeit, a többi felekezetekre való tekintetet, a megkötött és megkötendő házasságokat, a család szilárdságát. Ezért a házassági jog reformját a felekezeti jogok rendszere alapján nem lehet eszközölni. A felekezeti jogok és jurisdictiók számát csökkenteni felekezeti házassági jogok fentartása mellett, még korlátolt körben sem lehet. Még oly egyházakat sem lehet kényszeríteni, hogy egységes jogot és jurisdictiót alkossanak, a melyeknek vallási tanai egyezők. Nem érhető el az sem a római és görög-katholikus egyházra, sem a görög-keleti egyházakra, sem a protestáns felekezetekre nézve, sőt még az is alapos kétely alá esik, hogy a receptio után az orthodox és neológ izraelitákat egységes egyházi házassági jog és jurisdictio alá lehessen hozni. Egyébiránt nem volna lényeges eredmény abban, ha a hitfelekezeti jogok és bíróságok száma megcsökkenne. Egyetlenegy fennálló visszásságot sem szüntetne meg, sem a visszaélések kizárhatók nem volnának. Az sem vihető ki, hogy az állam a különböző egyházi bíráskodásokat abból a szempontból, hogy önnön házassági jogukat megtartják-e, megtartják-e az állami törvényeket és tisztelik-e a párhuzamban érvényben levő más házassági jogokat, hatályos állami ellenőrzés alá helyezze. Ily ellenőrző intézményeket az állam csak akkor alkothatna, ha e részben mélyen belenyúlna az egyházak jogkörébe, a mi örökös összeütközések és viszályok kútforrása volna. A vegyes házasságok a magyar társadalomban jelentékeny elemet képeznek és az ország népesedési viszonyai folytán jelentékeny számot fognak tenni a jövőben is. Ezek száma a legutolsó két év alatt, a melyekről adataink vannak, 1889-ben 11.264, 1890 ben 11.090, a mi általában véve az összes házasságok 9-5°/o-át teszi. Ezekre nézve a fennálló kettős házassági jogot és bíráskodást, a mely annyi bonyolődás forrását képezi, a lelkiismereti szabadság és az egyházak paritásának sértetlen megtartása mellett csak ugy lehet megszüntetni, ha egységes állami házassági jog lesz alkotva. A vallási áttérésekkel házasság okából űzött visszaéléseknek csak igy lehet elejét venni, igy lehet ezen visszaéléseket teljesen megszüntetni. Mihelyt egyszer bizonyos az, hogy minden állampolgár házassága, bármely valláshoz tartozik, egy és ugyanazon törvény és bíráskodás alatt áll, az áttérésekkel ez okból űzött visszaélések önmaguktól megszűnnek. Az egységes házassági jog a dolog természete szerint csak állami lehet és ez az egyház és állam hatáskörének elkülönítését vonja maga után a házassági viszonyok terén. Ebben az elkülönítésben, mint az alább ki van mutatva, sem a lelkiismereti szabadságnak, sem az egyházi tanoknak semmi sérelme nem foglaltatik.