Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 65 Ha az utóbbi esetben a felek egyike külföldi, a másik pedig magyar honos: ugy a puszta egyházi házasság a külföldire nézve semmis, vagyis ö hazájában bármikor új házasságra léphet, rendszerint minden birói beavatkozás nélkül, mig a magyar honosra a házasság érvényesen fennáll. Ha római katholikus vallású magyar honos oly külföldi országban köt kereszténynyel házasságot, a külföldi világi törvényben előirt alakszerűségek megtartásával, a hol a tridenti zsinat határozatai kihirdetve nem lettek: a magyar katholikus szentszék e házasságot, még ha az csak polgári hatóság előtt jött is létre, érvényesnek fogja elismerni; de érvénytelennek fogja nyilvánitani, ha oly országban jött létre ama házasság, a hol a tridenti zsinat határozatai ki lettek hirdetve. Ha azonban az ilyen házasságnál csak az egyik fél volt katholikus, a másik pedig magyarországi protestáns, azon esetben, ha az illető helyen a tridenti zsinat határozatai ki lettek hirdetve, a házasság eredetileg érvénytelen és a katholikus fél köthet nálunk más házasságot, mig a protestáns fél, a kire nézve a házasság érvényes, a katholikus félnek új házasságra lépése daczára is a házasságot csak birói úton, rendes válóperrel bonthatja föl. Előállhatnak tehát oly esetek is, hogy egy külföldi, saját hazája törvénye szerint felbonthatlan házasságot köt és a nélkül, hogy honosságát megváltoztatná, csak az által, hogy Magyarországba teszi át lakását, házassági köteléke érvényét veszti. Oly állapot, a mely a nö helyzetének kijátszására válik különösen alkalmassá. . A cultus disparitasnak hazánkban általánosan elfogadott házassági akadálya következtében a külföldön keresztény magyar honos és nem keresztény közt bármily alakban kötött házasság semmis és e házasfelek nálunk szabadon léphetnek uj egyházi házasságra, házasságuknak előző felbontása nélkül, annál inkább, mert az is vitás, vájjon az ily házasságban élők házassági pereikre nálunk birói forumot találnak-e. A nemzetközi érintkezésre károsan és zavarólag visszahat az, hogy az a kérdés, hogy nálunk mily föltételek alatt köthet külföldi házasságot, az egyházi jogok felfogása és szabályai szerint változó és ennek folytán gyakran előállanak oly esetek, hogy hazánk területén külföldiek oly házasságot kötnek, melyekről eleve tudva van, hogy azok az illető fél hazájának törvényei szerint érvénytelenek. IV. 1. Az első szükség, a melyre jogfejlődésünk története és jelen állapotaink utalnak: a jogegység létesitése. Az 1868. előtti fejlődés a felekezeti jogrendszerek alapján mozgott. 1868. óta is felmerült és — bár szűk körökben —ma is él még azon felfogás, hogy az 1848: XX. t.-czikkben kimondott egyenlőség és viszonosság elvei alapján a felekezeti jogok rendszere volna tovább fejlesztendő. Ez volt a katholikus főpapság vezérférfiainak felfogása, még inkább a conservativ világi főrendeké, de ezen elv követelményét mindenben csak az utóbbiak fogadták el; az előbbiek félúton maradtak ugy a vegyes házasságokra nézve, miut az izraeliták házasságjoga és az e feletti biráskodás tekintetében. A jelen javaslat ezen irányt nem fogadta el; sem a felekezeti jogok és biráskodás fentartását, sem azok tovább fejlesztését nem ajánlja. Az ily törvényhozási reformot az ország nagy politika érdekei egyenesen tiltják; a házasság intézménye is még mélyebben szenvedne alatta; a fennálló zavarok még inkább növekednének, mert a felekezeti házasságjogok és jurisdictiók száma szaporodnék akkor, midőn avval is számot kell vetüi, hogy a vegyes házasságoknak egy új neme áll elő a keresztény és nem keresztény közötti házasság képében. KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XV. KÖTET. 9