Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

. 513. szám. 63 ugyan érvényre, de azzal a hátránynyal, hogy egy és ugyanazon házassági kötelék a legkülönbözőbb elbírálásban részesülhet. A kettős jog és jurisdictio a vegyes házasságoknál előidézi azt, hogy két ellentétes jogi fölfogás alapján nyer a vitás kérdés birói eldöntést. Mindkét jogérvényes Ítélet jogállapotot teremt ugyan az illető fél részére, a mely jogállapotok azonban ellentétben állanak egymással és a másik féllel szemben teljesen nem is foganatosíthatók. Az ítélet sokszor végrehajthatatlan. A házasság érvényességére perlekedő protestáns fél hiába nyer keresete értelmében ítéletet, midőn katholikus házastársa szerzetrendbe lépett vagy házassága a pápa által felbontatott. Az izraelita házastárs hiába vitatja házassága érvényességét, ba a másik fél keresztény vallásra tért és a zsidó valláson maradó fél nem veti magát alá a kánonjog kívánalmainak. A házassági kötelék felbon thatlanságához ragaszkodó katholikus hiába nyer hitelvei szerint igazságot, midőn köteléke a protestáns fél joga szerint felbontatott és ez ujabb házasságra lépett. Az eredmény azután az, hogy egy és ugyanazon házassági kötelék érvényesnek és érvénytelennek mondatik ki egyenrangú, jogerős birói Ítéletek által; egy és ugyanazon házassági kötelék felbontatik és fennállónak mondatik ki; egy és ugyanazon házasfélnek a különböző, egyaránt érvényes jogpk szerint más-más az igazi házastársa és végeredményben több férj vagy több feleség van. Csak mellékesen emelendő ki az a körülmény, hogy a mai gyakorlat szerint sokszor oly házasfél idéztetik meg korábbi házastársával kibékülési tárgyalásra és foly ellene felbontási per, a ki törvényesen már űj házasságra lépett. A vegyes házasságok tekintetében fennálló kettős anyagi jog és kettős jurisdictio a jelzett visszásságokon felül mind a-házassági vagyonjog, mind a kettős házasság bűncselekménye tekintetében megoldhatatlan ellenmoridásokat eredményez. Mert azokban a mindennapi esetekben, a melyekben az egyik házasfél hitelvei szerint hozott birói Ítélet a házasságot érvénytelennek nyilvánítja, a másik fél hiteivel szerint hozott Ítélet pedig azt érvényesen létrejöttnek állapítja meg; úgyszintén azon esetekben, a midőn az állami bíróság a házasságot felbontja, az egyházi bíróság pedig az ágy- és asztaltól való elválasztásnak sem ad helyt: ezen házasságnak vagyonjogi viszonyait igazságosan, mindkét félre nézve igazságosan megoldani nem lehet. Mert a felekezeti jogon alaputó és egymásnak ellenmondó Ítéletek a vagyonjogi viszonyok mikénti meghatározásának alapjául nem szolgálhatnak. A vagyonjogi viszonyoknak az anyagi házassági jogtól független rendezése pedig annyit jelent, mint állami házassági jogot alkalmazni ott, a hol a törvény a hitfelekezeti jog alkalmazását irja elő. Az 1868 : LIV. t.-cz. 22. §-a és az 1877 : XX. t.-ez. 13. §-a értelmében a gyermekek tartásának és neveltetésének kérdése válás és bontás esetében kizáróan a királyi bíróságok hatáskörébe tartozik. '•# . E kérdésnek mikénti r ndezése a legszorosabb összefüggésben áll a házasság felbontását eredményező vétkesség kérdésével. Oly vegyes házassági válóperekben, melyek a törvény értelmében először a kir. törvényszéknél inditandók meg, a József-féle nyílt parancs 59. §-a értelmében ezen kérdés a felbontást kimondó ítéletben nyeri megoldását. Azokban a perekben azonban, a melyek a szentszéktől az állami bírósághoz tétetnek át, vagy a melyek két egyházi bíróság előtt folytak le, a gyermektartás és neveltetés még-