Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 61 Az eljárások és azok forrásainak többfélesége a legeltérőbb eljárási formákat eredményezi. A bizonyítási rendszerek és elvek különbözősége különösen az egyes bontó okok megállapításában — a milyen pl a házasságtörés — a gyakorlatban nagy eltéréseket idéz elő. A közérdek ugy a bontó, mint a köteléki perekben különböző alakban érvényesül. A házasságvédő majd peres fél, majd pedig a bíróság tagja. A jogorvoslati rendszer, a mely az egyházak eljárási szabályzatában fennáll, némely felekezeti házassági jogrendszerben még az alkalmazandó jog egységét sem biztosítja. As egyházi bíróságok előtti eljárás nélkülözi azt a biztosítékot is, a melyet a nyilvánosság nyújt. A házassági biróságok egyházi szervezete, mely azok függetlenségénél fogva a jogalkalmazás állami ellenőrzését kizárja, a jogszolgáltatásnak oly terét képezi, a mely az állami jogszolgáltatástól nemcsak minden tekintetben eltér, hanem azzal semmi összeköttetésbe sem hozható. A legfontosabb magánjogi viszonyok feletti döntés az egyházi bíráskodás folytán oly személyekre van bizva, a kiket a birói felelősségről szóló törvények nem köteleznek. Felemlítendő még, hogy az állami bíráskodásnak alávetett házassági eljárási fügyekben ugy a két magyarországi evangelika egyház hívei, valamint a magyarországi és erdélyi izraeliták tekintetében, kivéve a bíróság illetékességét szabályozó és a polgári törvénykezési rendtartásban foglalt egyetlen szabályt, semmiféle törvényes rendezés sincs, alapjukat a szokás és a gyakorlat képezi. Még ezen, az állami bíráskodásnak alávetett köteléki és bontó perekben sem jut érvényre az állam által képviselendő közérdek, eltekintve attól, hogy az izraeliták válópereiben házasságvédő kirendelésének sincs helye. Különös bonyodalmak állanak elő az illetékesség kérdésében. Mindegyik biróság a saját joga területén érvényes házassági jogot alkalmazza, tekintet nélkül arra, vájjon a házasság — és itt mindig belföldön létrejött házasságot kell szem előtt tartani — melyik házassági jogterületen köttetett. Tehát az alkalmazandó anyagi jogot a bontási perekben az illetékesség határozza meg. Ezt az illetékességet pedig a felek előző egyetértéssel — sok esetben azonban az egyik fél saját akaratából — állapithatják meg. így tehát maguk a felek oly jogrendszert választhatnak, a mely a felbontást könnyíti, vagy pedig az egyik fél a másiknak akarata ellenére — ugyanazon hitfelekezetnél is — egy reá nézve kedvezőbb, a másik félre pedig hátrányosabb jogrendszer uralmának vetheti alá a házassági ügy elbírálását. Az illetékességi szabályok ellentétes volta még ugyanazon hitfeletkezetnél is, a szerint a mint a magyar vagy az erdélyi részekben indítandó meg, megoldhatatlan bonyodalmakat teremt. így pl. a két evangelika egyház házassági perei Magyar országon azon törvényszék illetékessége alá tartoznak, a melynek területén a házasfeleknek állandó és utolsó együttlakásuk volt. Ugyané hitfelekezetbeliek házassági pereiben az erdélyi részekben, — a hol e perekben egyházi biróságok ítélnek — az illetékességet az alperes lakhelye állapítja meg. Ha már most e vallásbeli házaspár utolsó együttlakása az erdélyi részekben volt, a felek valamelyike azonban időközben valamelyik magyarországi kir. tőrvényszék területére költözött és a másik házastárs ez ellen akar válópert indítani: e magyarországi kir. biróság előtt a pert