Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

58 513. szám. g) kicsapongó, erkölcstelen, pazarló életmód, iszákosság, fajtalanság, vagy ezekre való csábítás, h) az illető fél vétkéből származott ragályos vagy undort gerjesztő betegség, ' «) nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekmény, hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt lett bűnösnek itéltetés, k) a házasságból folyó kötelességek tartós megszegése (86. §'.). 5. Ha az egyik fél a házassági tartozást ok nélkül makacsul megtagadja (87. §.). 6. Ha a házassági tartozás az egészség ártalmával vagy szeméremsértő módon követeltetik (88. §.). 7. A magtalanság eszközlése, ha a nő o) a méhmagzatát elhajtja, megöli vagy azt más által eszközölteti, b) magát mesterségesen vagy szerek bevétele által foganásra és gyermekszülésre képtelenné teszi. De ha a férj neje szándékát megtudta és abban őtet megakadályozni nem törekedett, e §. alapján keresetet nem indíthat (89. §.). 8. Az őrültség, ha egyik házastárs gyógyithatlan elmebetegségben szenved s ez valamely országos intézetben eszközölt három évi megfigyelés alapján az intézeti orvosok által igazoltatik (91. §.).. VII. A magyarországi izraeliták házassága felbontható: 1. ha a panaszlott fél valamely bűntettben marasztaltatott el; 2. ha házastársát gonoszul elhagyta; 3. vagy rendetlen életet követett, mely által a panaszló házastárs vagyonának nevezetes része vagy a család jó erkölcse veszélyeztetik; továbbá 4. az élet vagy egészség elleni veszélyes törekedések, súlyos bántalmazások vagy a személyek viszonyaihoz képest felette érzékeny ismételt keseritések; 5. tartós és ragálylyal fenyegető testi sérvek ; 6. kölcsönös szabad beleegyezés a férj által a nőnek adott elváló levéllel; 7. a nő házasságtörése; 8. zsidó házastársnak a keresztény vallásra áttérése (1863. udv. canc, rend. 22., 24., 26., 27.). VII. Az erdélyi és fiumei izraelitákra nézve az osztr. polg. törvénykönyv a következő bontó okokat szabályozza: 1. kölcsönös beleegyezés (133. §.); 2. a nő házasságtörése (135. §.); v 3. az egyik házastársnak keresztény hitre áttérése (136. §.). Az érvényben levő felekezeti házassági jogok szerint fenforgó érvényességi akadályok és elfogadott bontó okok különbözősége fokozódik, ha figyelembe vesszük azon casuistikát, melyet az egyes szabályok határozott vagy kevésbbé határozott volta az évszázados gyakor-. latban eredményezett. E gyakorlat és az abban nyilvánuló egyházi felfogás még azon esetekben is, ha a szabvány tartalma az egyes felekezeti jogokban azonos volt, idővel ezen azonosságot elhomályosította és többféle eltérést eredményezett. Az érvényességi akadályoknak határozottaknak, világosaknak kell lenniök. Oly jogrendszerekben azonban, a hol azok valódi lényegének felismerése csak beható forrás-tanulmány alapján állapitható meg, hol maguk e íoirások kiterjedt nyelvismeretet kivannak, az élet és a jog közt ür támad és a házasságot szabályozó egyik vagy másik