Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 59 tétel, sőt maga a jogrendszer egészében, évszázados alkalmazás daczára többé^kevésbbé idegen marad. A felekezeti jogokban: vallás, erkölcs és jog egybe vannak forrasztva. E három elem képezi az érvényességi akadályoknak is alapját. Azok az éles ellentétek, a melyek e tekintetben felmerülnek, gátolják, hogy ugyanazon állam polgárainak házasságai azonos erkölcsi alapokon nyugodjanak. Hasonló eredményre jutunk, ha a különböző bontó okokat összehasonlitólag egymással szembe állitjuk. Lényeges eltérések vannak nemcsak az egyes hitfelekezetek jogrendszerei között, hanem ugyanazon hitfelekezet jogszabályai között is, a mely eltéréseket növeli az a körülmény, hogy az egyenlő jogszabályt majd az állami, majd az egyházi biróság kezeli. A felbontó okok közül a házasság szilárdságát leginkább képes veszélyeztetni az engesztelhetetlen gyűlölet, a melyet az egyes felekezeti jogokban a legkülönbözőbb alakban találunk. E jogczím majd mint egyoldalú, majd mint kölcsönös gyűlölet szerepel, melynek felkeltésére a másik házasfél vétlen cselekménye is alkalmas. E bontó ok a házasság megszűntét a felek egyezkedésének szolgáltatja ki. A házasság intézményének erkölcsi tartalma és rendeltetése kizárja azt, hogy a házasság megszűnése tekintetében ugyanazok a magánjogi elvek érvényesüljenek, a melyek a szerződések megszűnésének okául szolgálnak. Az engesztelhetlen gyűlölet a házasság megszüntet az egyéni elhatározás terére játsza át. A nem vétkes házasfelet sújtja. A vétkesnek adja a jogot, hogy a felbontást kérje. E bontási ok az egyéni érzelmen alapul, a birói cognitiónak valódi tárgya nem is lehet. A puszta állítás a bizonyítékkal egyenértékű. Azok a visszásságok, a melyek a fennálló jogoknak különbözőségéből erednek, fokozódnak és sokszoroztatnak, ha a vegyes házasságokat veszszük szemügyre. E házasságok, a melyek kettős jog uralma alatt állanak, az alapjuk kettős voltánál fogva egységes házasságként nem is jelentkezhetnek. Gyakori eset, hogy az érvényességi akadályok különböző volta azt eredményezi, hogy a házasság az egyik házasfél joga szerint érvényesen jött létre, a másiknak joga szerint érvénytelen. A nemzet ép jogi ^s erkölcsi érzéke, a mely a vegyes házasságot külső megjelenésében észleli, ezen duplicitást felfogni nem tudja. Mert az erkölcsi és jogi érzet visszautasítja azon felfogást, mely a házasságot egyidejűleg jogilag és erkölcsileg megengedettnek és meg nem engedettnek tünteti föl. A nemzet ép erkölcsi érzékének bizonysága rejlik abban, hogy az ily házasságok megsemmisítésére irányuló kérelmek nem váltak gyakoriabbakká. De ezzel szemben fel kell említeni azon állapotot, a mely az impedimentum catholicismi folytán — sajnos — gyakrabban előáll, a midőn az egyik fél egyházi hatósága — nem is birói utón — kimondja, hogy a házasság létre sem jött és az új házasság megkötésénél közreműködik, míg a másik fél bírósága ugyanazt a házasságot jogérvényesen létrejöttnek mondja ki. A házassági jog terén létező állapotok méltatása megkívánja, hogy a törvényhozás figyelme felhivassék azon visszaélésekre, a melyek az egyik egyházból a másik egyházba való átlépéssel elkövettetnek. Az 1868 : Lili. t.-cz. 8. §-a rendeli, hogy az áttért cselekményei azon egyház tanai szerint itélendők meg, a melybe lépett. * Ez a vallásszabadság elve, a melyet csorbítani nem lehet. .'•'•• .8* I