Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
B13. szám. 39 Az 1891. évi költségvetés tárgyalása alkalmával a képviselőház minden pártja részéről nyilatkozatok történtek az egységes házassági jogrend megalkotása érdekében. A függetlenségi és 48-as párt a polgári házasságot sürgette, a nemzeti párt részéről pedig Apponyi Albert gróf, elfogadva Irányi Dániel határozati javaslatát, az egységes állami házassági jog és bíráskodás kérdésében következőleg nyilatkozott: * Minden szempontból — úgymond — úgy állami szempontból, mint magának az egyházi életnek sanálása szempontjából szükség van arra, hogy az állam a maga jogrendjét a maga egészében önállóan kiépítse. Szükség van arra, hogy .azt kiépítse minden téren, a családjognak és a házassági jognak terén is. Feltétlen szükség van erre állami szempontból és én nem ismerek érdeket, a mely ezzel ellenkezik. Mert én úgy tartom, hogy a mai összebonyolult helyzet a maga következményeiben az egyházakra nézve ép oly nyomasztó, ép oly kedvezőtlen befolyással bir azoknak beléletére, mint a mily kedvezőtlen és nyomasztó befolyással bir az állami törvényhozás fejlesztésére. Avagy melyik egyháznak lehetne érdekében, hogy fentartassék házassági jogunknak jelenlegi kúszáltsága a mely a házassági kötelék szilárdságának megingatásához járul ezen országban és a mely egyszersmind a vallásokhoz való tartozásnak könnyű csereberéjéhez és ez által a vallási érzésnek napirenden levő kicsúfolásához és megsértéséhez vezet. Avagy mely egyháznak állhat érdekében az, liogy kénytelen legyen saját házassági judicaturáját gyakran oly állami cselekményeknek szolgálatába bocsátani, a melyek állami szempontból szükségesek és törvényesek, annak az egyháznak elveivel azonban ellenkeznek, mint pl. midőn a katholikus szentszék egy vegyes házasságban megindított válóperben előbb kimondja az a jthoro et mensa elválasztást és azután az arra vonatkozó irományokat a törvényszékhez átteszi, hogy ezek alapul, vagy legalább anyagul szolgálhassanak a teljes elválasztásnak, tehát egy a katholikus egyház által perhorrescált ténykedésnek véghezvitelére ? Az államnak pedig a nemzeti egységnek érdeke feltétlenül kívánja azt, hogy itt egységes jogrend foglalja magába az államnak összes polgárait, hogy ne legyen az állam polgárának egyetlenegy oly része sem, a mely az általános jogrenden kivül áll, hogy a vallási és egyházi életből is kivétessék az a mérgező anyag, mely a mindennap szükségesekké váló compromissumokból ered, hogy ez által a magyar nemzet erkölcsi életének minden tényezője akkép sanáltassék, hogy arra azután egységes, szabadelvű, mindenki iránt egyenlő mértékkel mérő jogrend, mint szilárd basison felépithető legyen (1887/92. képviselőházi napló. XX. k. 58. 1.). A tárgyalás folyamán Irányi Dánielnek a kötelező polgári házasságra vonatkozó javaslatát, melyet az ellenzék mindkét árnyalata elfogadott, a kormány nevében az igazságügyminister az 1890. november 26-iki ülésben feleslegesnek jelezte, de csak azért, mert az egységes házassági jogról szóló törvényjavaslat kidolgozása már megindult és mert e határozati javaslat, a mennyiben irányt szab meg, egyezik azzal az iránynyal, a melyet a kormány és szóló is különösen, mint követendőt kifejtett (Idézett napló 5 — 178. ].). E vázlatos visszapillantás igazolja, hogy a magyar országgyűlés képviselőháza 1867 óta nem szűnt meg sürgetni az általánosan kötelező polgári házasság behozatalát és hogy e tekintetben három kormány tett a háznagy többsége kijelentett akaratának folyományaként kötelező Ígéretet; sőt, hogy 1870 ben a házasságnak polgárjogi jellegét kifejezetten hangsúlyozó törvényjavaslat is lön a képviselőháznak beterjesztve. Az országgyűlés főrendiházában a házassági bíráskodás és a házassági jog kérdései az 1867. évi átalakulás után ugyancsak a polgári törvénykezési rendtartás javaslatának tárgyalásakor kerültek először szóba. És e tárgyalásokat mindvégig azon egyértelmű törekvés jellemzi, hogy a vallásfelekezetek egyenjogúságáról és viszonosságáról szóló 1848 : XX. t.-cz. mennél szélesebb körben nyerjen teljes megvalósulást, és hogy minden állampolgár vallási meggyőződése és minden vallásfelekezet hitelvei egyenlő védelemben és méltatásban részesüljenek. Mutatja ezt mindenekelőtt a főrendiház jogügyi bizottmányának (Cziráky János gr. elnöklete alatt) a házassági bíráskodásra vonatkozó jelentése (a főrendiház 1865/68. Irományai 244. sz.), mely következőleg szól:
