Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

40 513. szám. »Helyesli a bizottmány az elvet, hogy az egyházi bíróságok egyelőre fentartassanak; a mennyiben pedig az Erdélyben létező protestánsok és unitáriusok egyházi bíróságaik a törvényjavaslatban megemlítve nincsenek, ezen hiány utólagos pótlását annál is inkább hozza javaslatba a jogügyi bizottmány, mert a maga részéről a jogegyenlőség és viszonosság elvénél fogva, a magyar mindkét felekezetű evangélikusok és az izraeliták részére egyházi bíróságok felállítását méltányosnak ismerné.« Az ezen jelentés kapcsán kifejlődött vitából legyen szabad a következő fölszólalásokra irányitanom a törvényhozás figyelmét: Szögyény László a főrendiház 1868. november 12-én tartott ülésében (Főrendiház naplója 1865/68. 470.1.) igy nyilatkozott: »A katholikus szentszéke birói hatásköre akként szabályoztatnék, hogy ... a szentszékek bírói hatósága csupán a katholikus és vegyes házasságokból eredő válóperekre szorítkoznék; a mi már régen kívánatos vala, s ha nem csatlakozom, a régibb rendszeres munkákban is javasolva volt. Ellenben a szentszékek birói hatóságának végleges megszüntetését s a katholikus hitestársak közötti válópereknek a polgári törvényszékhez való rögtönzött átszármaztatását, sok fontos oknál fogva nem lehetett volna helyeselni. Valamint viszont azt, hogy a többi vallásfelekezetűek számára is, a viszonosság alapján hason hatóságii' egyházi töivényszékek állíttassanak, szívesen pártoltuk votna.< Prónay Gábor b. (a főrendiház 1868. nov. 12-iki ülésében, Napló 478. 1.) azt az indítványt tette, hogy »a magyarországi mindkét felekezetű evangélikusok és az izraeliták részére saját bíróságaik előtt hitelveik alapján a (házassági) perek folytattassanak és elintéztessenek.* Ez az indítvány idézte elő a következő nagyjelentőségű három nyilatkozatot a katholikus egyház legkiválóbb képviselői részéről: Haynald Lajos érsek (a főrendiház 1868. nov. 18-iki ülésében, Napló 480 1.) : »A protestáns házasságokra nézve hozzájárulok nm. Prónay Gábor ur indítványához, melynek elfogadása által a jogegyenlőségnek és viszonosságnak, mely az 1848: XX. t.-cz. értelmében követeltetik, meggyőződésem szerint teljesen elég lesz téve, protestáns házasságok felett 1791: XVI. t.-cz. 12. §-a értelmének, mely hogy eddig életbe nem lépett, azt csak sajnálni tudom.« »Szabad egyház a szabad államban. Ez elvet csak úgy értelmezhetem, hogy az állam minden különös kötelezettségtől, bármely egyház és vallás irányában menten, egy vallást, egy egyházat sem tüntet ki a másik fölött, egynek sem kedvez különösen,, hanem mindegyikét egyaránt védi, egyaránt vagy ignorálja vagy segélyezi, tiszteletben tartja minden egyház jogát; mely abban áll, hogy minden egyház szabadon vallhassa hitét, szabadon követhesse hitelveit, élhessen czéljai eszközlésére azon jogokkal és eszközökkel, melyek őt természete szerint megilletik.« Gziráky János gr. a főrendiház 1868. nov. 12-iki ülésében. Napló 484. 1.):) »Egy pillanatig sem késem mindazokhoz szívesen hozzájárulni, mik által e részben a minden országos hitfelekezetűeknek lelkiismeretes nyugalma és meggyőződése lehetőleg biztosíttatik: mert ugyanazt, mit magunk részére is a kathol. hitvallás követői igénybe veszünk, s mi egynek igazságos és jogos, ugyanannak mások irányában minden tekintetben létezni kell. Ez alapelvet vállá, ugy hiszem, a jogügyi bizottság is, midőn az egyházi bíróságok felmerültekor fölemiitette s határozat erejére emelte, méltányosnak s helyesnek találta azt, hogy egyúttal a más hitfelekezetűek is szintúgy saját hilelveik szerint s annak megfelelő bíróságok által találjanak jogos s törvényes Ítéletet. Én az 1848 : XX. t.-czikket elfogadom s elfogadom annak 2. §-át is változatlanul alapelvül minden interconfessionális kérdés megállapitásában, mindig oda magyarázván azt, hogy azon t.-cz. azt tartalmazza, hogy senkit a maga hitelvei és meggyőződése ellenére tettre kényszeríteni egyáltalában nem lehet. Minek természetes következése tehát az, hogy e házassági viszonyokra nézve azon bíróságokat kell egyedül illetékesek- és törvényeseknek elismerni, melyeket mindegyik egyház a maga elve s meggyőződése szerint olyanoknak vall. A lehető legnagyobb törvénysértésnek tartanám tehát, ha ezen ügyek bármely más világi és polgári bíróság elé vonatnának, mert ez nem volna más, mint előbbi idők zsarnokságának, az imperátorok és caesarok zsarnokságának a mostani korszak alatti felelevenítése. / -