Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
38 513. szám. A képviselőháznak e javaslattal elégedetlensége, az okból, mivel elfogadása esetére a kötelező polgári házasság behozatalának bizonytalan időre elodázásától tartott, élénken nyilvánult a javaslatnak 1883. november 20-án megindult tárgyalásakor. A házban felszólalt vezérférfiak pártkülönbség nélkül, kijelentették, hogy a javaslat őket ki nem elégíti, hanem ők az általánosan kötelező polgári házasságot követelik. Ez okból történt, hogy egyesek a javaslatot el nem fogadták, mig mások ugyanazon követelmény kifejtésével, csak azért fogadták azt el, mivel sürgősnek tartották. Győry Elek és társai határozati javaslatot terjesztettek be, melyben indítványozták, hogy »a jelenleg előterjesztett törvényjavaslat részletes tárgyalás alapjául általánosságban se fogadtassák el s határozza el a ház, hogy utasítja az igazságügyminister urat, terjeszsze elő a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot oly időben, hogy a kötelező polgári házasságról szóló törvény még a jelen országgyűlés alatt megalkottassék.« Szilágyi Dezső — a november 28-iki ülésben — elfogadta a törvényjavaslatot, mint átmenetit és ideiglenest, mely siettetni fogja az államot a házassági viszony általános és kötelező szabályozására, mint a polgárok jogegyenlőségének s a lelkiismereti szabadságnak postulatumára. Kijelenti, hogy a maga részéről elfogadja Irányi Dániel határozati javaslatát, mely állami törvényhozást és jurisdicliót követel a polgári megkötés általánosan kötelező formájával és csak az esetre, ha Irányi indítványa nem fogadtatnék el, a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja: »Utasitsa a ház a ministeriumot, hogy a házassági és polgári viszonynak minden állampolgárra kiterjedő, kizárólag kötelező szabályozása és a házassági viszonyt tárgyazó peres ügyekben az állami bíróságok kizárólagos bíráskodása iránt mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen elő.« A ház nagy többsége a törvényjavaslattal együtt elfogadta Irányi határozati javaslatát, mely a kormányt a polgári házasságról szóló törvényjavaslat haladéktalan beterjesztésére utasítja, »oly időben, hogy az még a jelen országgyűlés ideje alatt törvényerőre emeltessék.* (1881/84. Képviselőházi Napló XIII. k. 148—252. 1.) Pauler Tivadar dr. igazságügyminister 1883. november 21-én tartott beszédében, melyben kijelenti, hogy a kötelező polgári házasság behozatalát még nem tartja időszerűnek, azt is kinyilatkoztatta, hogy »e javaslat (t. i. a keresztények és izraeliták közti házasságról szóló) semminek sem praejudicál, a mellett azonban sürgős szükséget elégít ki. Ugyanekkor az egyházi bíróságokról a következő kijelentéseket is tette : >Az 1791: XXVI. t.-cz., mely a protestáns és a katholikus felekezetek egymás iránti viszonyát rendezte, kimondotta elvül, hogy a protestánsoknak saját egyházi elveik szerinti consistoriumai legyenek az illető forumok és csak ideiglenesen állapította meg a József-féle pátens érvényességét. Miért? Mert a protestáns vallásúaknak a tekintetbeni jogkörét is, a mennyire vallási meggyőződésük azt megköveteli, érintetlenül hagyni kívánta. A protestáns egyházak soha sem követelték saját consistoriumaik életbeléptetését, de fölhozom ezt azért, hogy megmutassam, mily óvatossággal járt el akkor a törvényhozás. (1881/84. képviselőházi Napló XIII. k. 171. 1.). És az 1883. november 24. ülésben (Napló u. o. 249. 1.): »A mi közjogi felfogásunk a szentszékekről mindig az volt, hogy azok hazai bíróságoknak is tekintettek és igy az ő ügykörük iránt történtek intézkedések; soha kétségbe nem vették azt, sőt még a nyelvre nézve is több törvény van, mely ügyvitelüket szabályozta és meghatározta.« Tisza Kálmán ministerelnök az 1883. november 22-i ülésben kifejté, hogy e javaslat nem praejudikál a kötelező polgári házasságnak, mely intézményé kétségtelenül a jövő, mert ez a dolog természetében van és mert e kérdés elaludni nem fog (Idézett Napló 203. 1.).
