Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 37 Ugyanezen ülésben mondotta Beák Ferencz utolsó nagy beszédét, mely az egyház és állam viszonyaival foglalkozott és e beszédben a polgári házasságról igy nyilatkozott a képviselőház általános élénk helyeslése közt: »Előttünk van és reményiem, nem hosszú idő múlva a ház asztalára kerül a polgári házasság kérdése. A polgári házasság, nézetem szerint, absolute nem vallási, hanem tisztán polgári kérdés. A két mód közül, melyet eddig követtek, az egyik az engedélyezett polgári házasság, a másik a kötelező. Nem tehetek róla, én az elsőt a facultativ polgári házasságot nem tartom logikai alapon megnyugvónak, nem tartom helyesnek és magára az egyházi rendre nézve is sértőbbnek tartom, mint a kötelezőt. Mert ha nyersebb nyelven mondanók ki a facultativ polgári házasságról szóló törvényt: ez annyit tenne, hogy az állam azt mondja alattvalóinak: Fiaim, ha házasodni akartok, menjetek papjaitokhoz, adjanak ők össze benneteket; de ha össze nem ád titeket, akkor jöjjetok hozzám, majd összeadlak én. Ellenben a kötelező polgári házasság egészen más. Ott az állam mondja, hogy a házasság nemcsak egyházi szertartás, hanem polgári szerződés, és pedig a legfontosabb, mely alapja a legitimitásnak, a successiónak stb.; én tehát mint állam, hogy ezen polgári szerződés előttem köttessék: annak egyházi részét azután végezzétek el a magatok papjainál. Ebben sem sértő, sem absurd, sem helytelen nincs. Mindezeket fokonkint meg lehet tenni.« (1872/75. országgyűlés képviselőházának Naplói. VIII. k. 365. 1.) Trefort Ágost inditványa ellen senki sem szólalt föl és azt a ház 1873. június 30 án egyhangúlag elfogadta azon hozzáadással, melyet a balközép egyhangú támogatásával Huszár Imre indítványozott (Idézett Napló 372. 1.) — hogy: »Utasitásul adatván ezen bizottságnak, hogy javaslatában azon irányelveket szigorúan tartsa szem előtt, melyeket Deák Ferencz t. képviselő ur június 28-iki beszédében kifejtett.« E hozzáadást is a ház egyhangúlag fogadta el. (Idézett Napló 386. 1.) Az igy kiküldött bizottság 1874. június 16-án terjesztette be jelentését, melyben a kormányt utasítani indítványozta, hogy még*azon év folyamán terjesszen be javaslatot a kötelező polgári házasságról. E jelentés napirendre is tüzetett, de a június 23. ülésben jBittó István ministereinők a kormányAtáltozásra hivatkozással, annak a napirendről levételét és a jövő ülésszakra halasztását kérte. Biztosította a házat, »hogy a kormínynak teljességgel nincs szándékában kitérni a kérdés elöl; sőt el van határozva saját intentiójából a jövő ülésszak alatt e kérdésben törvényjavaslatot terjeszteni a t. ház elé.« Majd hozzátette, hogy »oly időben fogjuk beterjeszteni ezen javaslatot a jövő ülésszakban, hogy azt még tárgyaim és befejezni lehessen.« A ministerelnök e halasztási javaslatát az ellenzék hevesen ellenezte és a kormány hivei is csak a biztos beterjesztés reményében fogadták el (1872/75. képviselőházi Napló XI. L. 55—70 1.). E javaslat be nem terjesztetvén, a képviselőház 1880 ban, a költségvetés tárgyalásakor újból elfogadta Irányi Dániel határozati javaslatát és utasította az igazságügyministert, hogy az általános polgári házasságról terjeszszen elő törvényjavaslatot. Az a törvényjavaslat azonban, melyet dr. Pauler Tivadar igazságügyminister 1881. márczius 22-én »a keresztény és izraelita között, valamint az országon kivül kötött polgári házasság«-ról (1878/81. képviselőházi irományok XXIII. k. 208.1.) előterjesztett, nem találkozott a képviselőház tetszésével. Magának a háznak igazságügyi bizottsága is, érezve e javaslatnak ki nem elégítő voltát és azt, hogy nem felel meg a képviselő házban ismételten kifejezésre jutott kívánalmaknak, kizáróan juridicai szempontból vette a javaslatot bírálat alá. Jelentésében azzal ajánlja a javaslatot elfogadásra, hogy mivel »az, hogy egy ország lakosai egymással szabadon léphessenek házasságra, társadalmi, állami és erkölcsi követelmény s egyúttal az ország minden lakosának a természet törvényei által kijelölt joga«; mivel továbbá »az állam, mint a jognak őre, köteles gondoskodni arról, hogy ezen jog gyakorolhatása az állam törvényeiben minden polgár részére biztosittassék« a javaslat pedig az erre való égető szükséget kielégíti (1881/84. XV. k. 237. 1.).