Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
36 513. szám. k^ezeti evangélikusoknak is, illető egyetemes zsinatjaik határozata folytán, saját hitfelekezeteik részére egyházi székeket szervezni« — maradjanak ki. (Az 1865/68. országgyűlés képviselőházának jegyzőkönyvei V. k. 159. 1.) Az összes felszólalók ezúttal is hangsúlyozták, hogy a szentszékek biráskodásának fentartása csak ideiglenes jellegű (Idézett Napló XI. k. 194—199. I.). A képviselőház imént vázolt vitáiban kifejezésre jutott közhangulatnak, de a ház 1868. november 30-án, a törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor, a központi bizottság javaslatára hozott ama határozatának is, mely szerint »a ministerium felhivaiik, hogy a legközelebbi országgyűlés elé javaslatot terjeszszen, mely a vallásfelekezetek általános egyenjogúságát megállapítsa (Idézett Napló XI. k. 200. 1.) — felelt meg a kormány, midőn 1870-ben »a vallás szabad gyakorlatáról és a vallás felekezetek egyenjogúságáról b. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minister által beterjesztett törvényjavaslatában (1869/72. országgyűlés képviselőházának irományai. IV. k. 257. 1.) a házassági jogviszonyról a következőképen intézkedett: »9.§. A vallás különbözősége a házasság polgárjogi érvényességére nem bir befolyással. Az állam a házasságot a maga szempontjából polgári szerződésnek tekinti, s melyet saját törvényei szerint itél meg. A házasság mindennemű jogviszonyait a fennébbi elvek irányadása mellett külön törvény szabályozandja.« A javaslatnak e szakaszra vonatkozó indokolása kifejti, hogy a házasságnak azon polgári oldala és jogviszonyai, melyek természetüknél fogva az állam gondoskodása alá tartoznak, elválasztatnak azon vallási momentumoktól, melyeknek érvényesítése az egyháznak feladata; és az állam a házasságnak csak polgárjogi oldalára terjeszti ki figyelmét.« E javaslat nem került tárgyalásra, de azért a vallási kérdések nem szűntek meg napirenden maradni. A képviselőháznak 1873. február 25-én tartott ülésében Irányi Dániel határozati javaslatot nyújtott be, mely szerint: »A kormány oda utasittatik, hogy a vallás szabad gyakorlata s a 'polgári házasság iránt mielőbb terjeszszen elő tör vényjavaslatot.« A ház e javaslatot, a nélkül, hogy bárki is ellene felszólalt volna, 1873. február 27-én elfogadta (1872/75. képviselőházi Napló V. k. 161. 1.). Újból szóba került e kérdés 1873-ban a királyi placetum gyakorlásáról kifejlődött vita kapcsán. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister a ház általános helyeslése között fejtegette, hogy mely törvények lesznek szükségesek az állam és az egyház közti viszony szabályozása végett. »Ide tartozik első sorban a törvény, — nem a vallásszabadságról, — hanem a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról ... A vallási élet szabadságának érdekéből következik, hog"y a vallási viszonyoktól különválasztassanak azon ügyek, melyek természetüknél fogva nem a valláshoz, az egyházakhoz, hanem az állam rendelkezése alá tartoznak, mint például a polgári 3 politikai jogok gyakorlása s a házasság polgári oldalai és viszonyai. Ide tartozik másodszor: a polgári házasságról szóló törvény, mely a vallásfelekezetek egyenjogúságának corollaiiuma, akként, hogy a házasság polgári jogi érvényességére a vallás befolyással ne birjon s az állam a házasságot a maga szempontjából polgári szerződésnek tekintse, a mely fölött saját törvényei szerint itél. E kérdés gyakorlatilag is meg van már oldva több államban, mint Francziaországban, Belgiumban, a rajnai tartományokban, Olaszországban, s mely most Poroszországban is napirenden van. Nem fog ez nálunk sem okozni pertuberatiókat a vallásviszonyokban; csak a törvényhozás gondoskodjék az anyakönyvek vezetésére szükséges administrativ közegekről.« Beszéde végén a következő inditványt terjeszti elő : »Küldjön ki a képviselőház bizottságot a végre, hogy a vallás, és közoktatásügyi minister közbejöttével az állam és egyház közti viszony szabályozására javaslatot dolgozzon ki, és e javaslatot a ház elé terjessze.« (1872/75. képviselőházi Napló VII. k. 351. 1.)
