Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
26 513. szám. • De nemcsak arról volt szó, hogy a házassági jogviszonyok terén a fennálló zavar, ellentétek és visszaélések meg legyenek szüntetve. Alkotmányunk hagyományos nagy elvei, állami életünk parancsoló szükségei megkövetelik, hogy a házassági jog reformja más egyenrangú szempontoknak is megfeleljen.; Biztosítani kellett nemcsak azt a nagy állami érdeket, mely a házasság és a család intézményének szilárdságában és erkölcsi épségében áll, de csorbítatlan meg kellett őrizni a lelkiismereti szabadság, az egyházak közötti paritás és a polgári jogegyenlőség nagy elveit is. A javaslatban foglalt rendezéssel meg van óva a vallás-szabadság elve. Senkit nem kényszerit oly cselekvésre, melyet vallása tanai tiltanak és nem tilt el annak teljesítésétől, mit egyháza tanai parancsolnak. Meg van őrizve az egyházak szabadsága. Hiveik házasságát egyházi gondozás alatt tarthatják, avokra nézve tanaiknak, szabályaiknak megfelelőleg járhatnak el, intézkedéseiknek polgári jogérvénye azonban jövőben nem lesz. A felek vallása a házassági viszony megítélése tekintetében különbséget nem fog tenni és ezzel elesik a vallásváltoztatásnak az a motívuma, mely a felekezeti házassági jogokkal kapcsolatban ma létezik. Mindezek fölé emelkedik ujabb állami fejlődésünk ama nagy postulatuma, mely egységes nemzeti jog megalkotását követeli. Az állampolgári egyenlőségnek, a nemzet politikai egysegének kifejezője a jogintézmények egysége, mélynek összeforrasztó erejét első sorban a házasság, a család intézményének jogi rendjében kell érvényre juttatni. Huszonöt éve múlt annak, hogy a felekezeti jogok rendszere, a házassági jog körében fejlődése tetőpontját elérte. A felekezeti rendszer továbbfejlesztésének elvei az eddigi rendezésben világosan ki vannak fejezve. Ugyanennyi ideje, hogy a magyar képviselőházban világosan oda lőn állítva a czél, meg lett jelölve az irány, melybe a jövő fejlődést átterelni szükséges: egységes házassági jog, állami jurisdictio és a házasság megkötésének átalán kötelező formája. A magyar képviselőház e törekvések fonalát kezéből soha ki nem ejtette és habár időközben részleges alkotások lettek megkisérelve, számos nagyobb alkalommal, időről-időre kifejezte, hogy a végső megoldást minő irányban keresi. Jogfejlődésünk rövid vázlata (11.) mutatni fogja, hogy a múlt idők tanúságai ily megoldásra utalnak. A jelen állapotok ecsetelése (III.) feltünteti az új rendezés parancsoló szükségét. Midőn a javaslat a törvényhozási feladat megoldását a kijelölt irányban kereste, nem egészen új alapokon, nem egészen új elvek szerint javasolja a rendezést, mint azt az állami egységes házassági jog ellenzői tévesen állítják. Ellenkezőleg az az út, melyet a javaslat megjelöl, megfelel az európai jogfejlődésnek, megfelel a magyar törvényhozás képviselőháza által 1868. óta minden nagy alkalommal pártkülönbség nélkül nyilvánított elveknek és a magyar államférfiak túlnyomó nagy többsége nézeteinek. A házassági jog államosítása Európa müveit államaiban bevégzett tény. Kivételeket alig találunk. Megtörtént ez Ausztriában már a múlt század folyamán. A legtöbb európai államban a jogegység is létesítve van. Ennek kiegészítő része a házasság megkötésének kötelező polgári formája. Állami és társadalmi mélyen érzett szükség vitte az államokat erre és általa- * nosan ismert dolog, hogy a rendezés anyagi jogszabályaiba mindenütt sokkal többet vette"k fel a történetileg kifejlett jogtételekből, mint a mennyi újítást bármelyik állam e jogrendezés alkalmából elfogadott
