Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 27 Az a rendezés, a melyet a javaslat magában foglal, nem elvont elméleti tételek eredménye, nem idegenszerű a hazai jogfejlődéssel szemben, sőt ellenkezőleg a házassági jog terén fennálló sajátos viszonyainkban találja alapját; benső indoka — a tételek elméleti helyességétől eltekintve — a jogéletünk szüksége; magával a fejlődéssel szemben annak menetét nem szakítja meg, hanem mint azt alább kimutatni "alkalmam lesz, a történeti fejlődés elemei, alkotmányunk alapelvei, interconfessionalis jogrendünk, a rendezés e terére utalt bennünket. A házassági jogok és jurisdictiók különbözősége az egységes házassági jognak megalkotását nem egy irányban nehezíti. A törvényhozási feladat nem oldható meg ugy, a mint az a magánjog többi részére nézve lehetséges. A fennálló és különböző házassági jogi rendszerek elemeinek felhasználása és átültetése az egységes állami jogba, nehézzé, nem egyszer pedig lehetetlenné vált; különösen akkor, a midőn a jogi rendezés vallási tételek alapján áll és a vallási és jogi elem elválasztása, magán a jogrendszeren uralkodó felfogás folytán lehetetlenné van téve. A feladat, melyet a javaslat maga elé tűzött, kizárta azt, hogy akár az egyik, akár a másik felekezeti jog tételei alapul szolgáljanak és hogy annak intézkedései az egységes jogba , oly alakban iktattassanak be, hogy eredeti jellegük megóva legyen. Az egyes hitfelekezeti jogok tételei a házasság körüli állami érdek szempontjából lettek bírálva, a felekezeti kivetkőztetve, ezen jogi alakjukban egymáshoz közelebb hozva és a parancsoló állami érdek által egymással egyesítve. Ha a javaslatban foglalt házasságmegkötési alakszerűségektől egyelőre eltekintünk, bízvást állitható, hogy a házasság intézménye, ugy a mint az a javaslatban szabályozva van, a népnek jogi és erkölcsi felfogásával nemcsak hogy ellentétben nem áll, hanem egészében sem újnak,, sem idegenszerűnek nem mondható. Tételes jogi fejlemények, a nemzet szükségleteinek szorgos figyelembevétele és a nemzeti életviszonyok gondos mérlegelése képezik azt a hármas tekintetet, a mely a javaslat szerkesztésénél irányadó volt. E mellett azonban figyelemmel kellett lenni azon jogejlődésre is, melyet a nyugoteurópai nemzetek codificált házassági joga magában foglal; távol maradva azonban idegenszerű tételek átültetésétől és csak azt fogadva el, a mi az európai népek erkölcsi felfogásában közös alapként jelentkezik, avagy a mi közös alaptételek mellett a művelt Európa egyik vagy másik országában törvényhozási szempontból helyesnek bizonyult. n. A házassági jognak hazai fejlődése a vallási állapotok fejlődésével áll kapcsolatban. A római katholikus egyháznak anyagi joga, eljárási szabályai és az általa szervezett egyházi bíróságok voltak a reformatiót megelőző korszakban a házassági jog kizárólagos forrásai. De még ezen korszakban is érvényesül állami törvényhozás. A kánoni jog az állam által recipiált jogot képez, az egyházi bíráskodás polgári érvénye az állam elismerésén alapszik. A reformatió, annak terjedése Magyarországon és ennek alapján a protestáns egyházak szervezete, e hitfelekezetek törvényes elismerése, szükségszerűleg visszahatott a házassági jog fejlődésére is. Ezen időponttól kezdve a vallásszabadság kérdése szoros kapcsolatba lép a házassági jog kérdésével 4*