Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 237 házasságot felbontó szándékától elállott volna és a házasság felbontását a perben érvényesített ok alapján többé nem kérheti. A javaslat a felperes részére engedett ezen határidő tartamát 3 hónapban állapította meg, mely idő elegendő arra, hogy a.házasfél a különélés ideje alatt nyert tapasztalatok és benyomások hatása alatt magát a döntő lépésre elhatározhassa. A mennyiben felperes kérelmének előterjesztésében vétlen körülmény által gátoltatott volna, az eset hasonlóságánál fogva a 105. §. utolsó bekezdésének rendelkezése nyer alkalmazást. A szakaszban foglalt szabály viszonkereset esetében mindkét félre nézve irányadó. Ugyancsak megszűntnek kell tekinteni a válópert akkor is, ha a felek az életközösséget elválasztásuk tartama alatt visszaállították. Mert ezzel minden kétséget, kizárólag tanúsították kibékülésüket s nem engedhető meg, hogy az a házastárs, ki a házassági életközösséget a különélés elrendelésé daczára annak tartama alatt visszaállította, a magatartásával nyilván elejtett bontó okot utóbb ismét érvényesítse. A-123. §. és 124. §.-hoz. " A 123. §. rendelkezését czélszerűségi és méltinjrossági tekintetek indokolják. A bíróság ugyanis a feleknek ágy- és asztaltól való különélését csak a per érdemi tárgyalásának befejezése után s kizárólag a kibékülés reményében rendeli el, míg a pernek folyama alatt ily rendszabályhoz hivatalból nem nyúlhat. A viszályban élő hizastársak érdeke ellenben gyakran követelheti meg, hogy az együttélés kötelezettsége alól addig is föl mentessenek, mig a válóper jogerős ítélettel befejezést nem nyer. Miután a házasfelek az életközösség örökös megszakítására az elhatározó lépést a per megindításával megtették, az együttélés reájok nézve igen gyakran súlyos teherré vált, sőt többször fordulnak elő esetek, midőn az egyik házasfélnek élete vagy testi biztonsága áz együttélés által veszélyeztetve van. Minthogy pdig a javaslat szabályul állítja fel, hogy a házastársi jogok és kötelességek a házasságnak jogerős felbontásáig teljes hatályukban fennállanak, ellenkező törvényes rendelkezés hiányában a házasfelek az együttélésre és különösen a házassági tartozás teljesítésére a per tartama alatt is kötelezve volnának. Hazai joggyakorlatunk szerint a nő férje házát a válóper tartama alalt el nem hagyhatja, hacsak azt férje bánásmódja és magatartása következtében elhagyni nem kényszerült; ellenkező esetben a válóper befejezéséig férjétől ideiglenes tartást nem igényelhet. (Curia 4234/85., 3668/84., 6225/85., 5000/87., 9209/87. sz. a.) Hasonló értelemben rendelkeznek a porosz Landrecht (II. Rész 1. ez. 725. §.) és a szász polgári tőrvénykönyv. (1763. §.) A javaslat a fenti indokokból akként rendelkezik, hogy a felek az együttélést megszakíthatják a nélkül, hogy ez által reájok bármi hátrány hárulna. Némely törvényhozás, igy különösen a franczia és a belga code civil (268. §.) a nő felhatalmazza, hogy akár mint felperes, akár mint alperes áll a perben, férje lakását elhagyhatja s tőle illő tartást igényelhet, viszont a férj a bíróságtól kívánhatja, hogy ez neje részére külön lakást állapítson meg. Ezen felfogáshoz csatlakozott a hesseni javaslat is (II. Bész 89. és 90. §§.). Ezzel szemben a porosz Landrecht (II. Rész 1. ez. 724. '§.), a németalföldi polgári törvénykönyv (267. §.), valamint a német Entwurf szerint (1462. §) a bíró belátásától függ, hogy a felek kérelmére az együttélés megszakítását megengedi vagy sem, mig a belga Avant Projet ezen hatalmat a bíróság elnökének adja meg. (238. §.) A szász polgári törvénykönyv a biróságot a felek kérelméhez köti. (1753. §.) A javaslat ezen utóbbi álláspontot találta a házasfelek érdekeinek, valamint a házasság intézményének legmegfelelőbbnek. A különélésre irányuló kérelmet a házasfelek bármelyike előterjesztheti perbeli állására .•