Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
236 513. szám. csak ágy- és asztaltól való elválasztás kérésére jogosítja s csak a bírói ítéletben meghatározott különélés idejének eltelte után adja meg neki a házasság felbontására vonatkozó kereseti jogot (1444. és 1445. §§.), ellenben föltétlen bontó okok esetében az ágytól és asztaltól való elválasztásnak hivatalból való elrendelését mellőzi. A javaslat álláspontja szerint a házasság felbontása oly végső eszköznek tekintendő, melyhez a biró csak^akkor nyúlhat, ha semmi kilátás sincs többé a házasfelek kibékülésére; ebből kiindulva a javaslat, az ágytól és asztallól való elválasztást mint oly békítési módot veszi fel rendszerébe, melyet a bírónak a felbontás előtt rendszerint alkalmaznia kell. Ezen eljárás alkalmat nyújt a viszálykodó házasfeleknek, hogy elhatározásaikat szenvedélytől menten megfontolhassák és tért nyit a házaséletben oly fontos szerepet játszó megbocsátásnak. A biró a peranyag kimerítése után minden válóperben élhet a szakasz által részére engedett joggal, sőt azzal élni köteles, hacsak nem jutott a per adataiból s különösen a felek magatartásából arra a meggyőződésre, hogy a házastársak kibékülésére többé egyáltalában semmi remény sincs; mert ily esetben a már eleve feleslegesnek mutatkozó intézkedés csak a pernek czéltalan meghosszabbítását eredményezné. Hogy ezen általános szabály alól joggyakorlatunk fejleményeinek megfelelőleg a hűtlen elhagyás esetei kivétettek, ezen bontó ok természetében találja indokát. Hogy a különélés czéljának megfeleljen, minimalis határát oly időtartamban kellett megállapítani, melynek lefolyásától várható, hogy a felek kedélyére és érzületére engesztelőleg fog hatni. Másfelöl a perek mérték feletti elhúzásának megakadályozása a különélési határidő leghosszabb tartamának törvényes megállapítását teszi szükségessé. Ha azonban magok a felek közös akarattal óhajtják a határidő kiterjesztését, az előbbi aggály megszűnik és kérelmüknek feltétlenül helyt kell adni, mert az ily kívánság a felek komoly békülési szándékára vall s remény van a házasság fentartásához, mely elé a bírónak akadályokat gördíteni nem szabad. Minthogy pedig a különélés elrendelése ideiglenes jellegű rendszabály, annak ismételt alkalmazásba vétele annál kevésbbé volna indokolható, mert különben nemcsak alkalom nyílnék a legeltérőbb birói gyakorlat alakulására, hanem a birói hivatalos beavatkozás hatósági gyámkodásra és a házasságok felbontásának mesterséges elhúzására vezethetne, a mi sértené a felek érdekét a nélkül, hogy az államéit szolgálná. A122. §-hoz. • Minthogy a különélés elrendelésének egyetlen czélja a % házasfelek kibékülésének megkísértése, felperesnek azon joga, hogy a határidő letelte után a házasságnak felbontását kérhesse, általa nem érintetik. Ebben az esetben a bíróság az időközben felmerült és a felek által felhozott ténykörülményeknek figyelembevétele mellett — minek alkalma főleg a 102. §. eseteiben kínálkozik — a per érdemében köteles határozni, illetve, a mennyiben az ujabban felhozott körülmények által a korábbi eljárás során már megállapított tényálladék czáfolatot nem nyer, a kötelék felbontását kimondja. A birói eljárás új rafel vétel ének feltételét az képezi, hogy felperes, vagy ha alperes viszonkeresettel élt, mindkét fél ez iránt kérelmet intéz a birósághoz, a nélkül, hogy azt forma szerinti új keresetlevélben tartóznák tenni, mint ezt a német Entvvurf megkívánja. (14.45. §.) Nehogy azonban a házasságok fennállásának kérdése sokáig függőben maradion, a javaslat a különélés idejének lefolyása után a házasság felbontására vonatkozó kérelemnek előterjesztésére rövid határidőt szabott meg, mit ha felperes elmulasztana, ugy tekintetik, mintha a
