Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

$30 513. szám. lezettsége biztosított. Mert ismételt férjhez menetele szalad önelhatározásának eredménye, minek következtében megváltozott vagyoni és társadalmi köre is és annak megfelelő ellátására első sorban férje van kötelezve. A 117 §-hoz. Az elvált nő névviselésének kérdése a különböző jogrendszerekben ellentétes szabá" lyozást nyert. Hazánkban e kérdés nem birói, hanem közigazgatási útra tartozik s a gyakorlat azt akként döntötte el, hogy a nő házasságának felbontása után elveszti férje nevét. A franczia code e kérdésről nem rendelkezik, a franczia jogászok nézete szerint azonban az elvált nő férje nevét nem viselheti. Az osztrák p. t. k. sem foglalkozik ezzel a kérdéssel, de a gyakorlatban az a nézet uralkodó, hogy az elvált nő megtartja férje nevét és állását. A porosz Landrecht szerint az elvált nő rendszerint megtartja férje rangját és állását (TI. rész 1. ez. 738 — 740. §§.), a névviselés tekintetében pedig választási joga van férje neve és előbbi leány- vagy özvegyi neve között, de a vétkesnek nyilvánított nő férje nevét csak annak beleegyezésével viselheti (741—742. §.). A szász polgári tvkv. szabályként állítja fel, hogy a nő a házasság felbontása után is megtartja férje nevét és társadalmi állását (1748. §.); ezen álláspontot foglalja el a névviselés tekintetében a német Entwurf is (1455. §.). A javaslat a rang és társadalmi állás kérdésének szabályozását mellőzte, mert az első túlnyomólag közjogi vonatkozású s megoldása a magánjogi törvénykönyv körén kívül esik, a társadalmi állás pedig oly ingatag fogalom, melyre nézve általános szabály felállításának értéke nincsen. Az elvált nő névviselése tekintetében a javaslat abból a felfogásból indul ki, hogy miután az a körülmény, vájjon a nő házasságának felbontása után férje nevét viseli-e vagy sem, befolyással birhat társadalmi állására, melyhez gyakran családi érdekek is fűződnek, a névviselésnek föltétlen megtagadása túlszigorú volna; e jogot tehát attól tette függővé, vájjon a nő a házasság felbontásában vétkes-e vagy sem. Az elvált vétkes nő bűnössége által reászolgált arra, hogy férje nevét ne viselhesse; az a nő, ki hitvestársi kötelességeiről megfeledkezett és esetleg férje nevét bemocskolta, nem érdemli meg, hogy azt a házassági kötelék felbontása után is viselje és méltányos, hogy a tőrvény ily nővel szemben a férj családi nevét védelemben részesítse. Másként áll a dolog az ártatlan nőre nézve. Az ily nő méltán megkövetelheti, hogy attól a névtől, a melyet becsülettel viselt s mely nem csak férjének, de gyermekeinek is neve, a házasság felbontása után se legyen megfosztva. Másfelől azonban nem volna indokolt az ártatlan nőt korlátozni abban a szabadságában, hogy a házasság felbontása után férje nevét mellőzve, leánynevét újra felvehesse. Ennélfogva a kérdés legmegfelelőbb megoldását abban látja a törvényjavaslat, hogy a vétlen nő tetszésétől tétessék függővé, vájjon férje nevét megtartani, avagy korábbi családi nevét újra felvenni akarja-e ? Ebbeli kívánságát a házasság felbontása iránt folyó perben kell előterjesztenie s ha a biró a házasság felbontásában kizárólag a férfit mondja ki vétkesnek, köteles a felbontó ítéletben a nőnek azt a jogát megállapítani, hogy elvált férje nevét továbbra is viselhesse. A 118. §-hoz. Minthogy a házasság felbontásával csak a házastársak közötti viszony szűnik meg, felesleges annak külön kijelentése, hogy a felbontás a szülők és gyermekek közötti jogviszonyt általánosságban nem érinti és különösen, hogy a kölcsönös öröklési jog teljes épségében fenmarad; különben is a szülök és gyermekek közötti jogviszony szabályozása meghaladja a javaslat feladatát.