Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám, 231 A javaslat kizárólag a gyermekek nevelésének és tartásának kérdését szabályozza. Egyéb tekintetben a szülők és gyermekek közötti jogviszony mind az atyai hatalom és a képviseleti jog, mind a vagyonjogi viszonyok tekintetében a házasság felbontása után is válto7atlan marad; ezen szempont alá esik a szülőknek gyermekeik vagyonára vonatkozó haszonélvezeti joga is: Hogy a tartásra és nevelésre nézve a javaslat, ugy mint minden más törvényhozás különös rendelkezéseket állapit meg, annak indoka az, hogy mig a házasság fennállása alatt a gyermekek nevelése a szülőknek közös és egyetértéssel gyakorlandó joga és kötelessége volt, a házasság felbontása folytán ezen jog és kötelesség gyakorlásának módja változást szenved, minek törvényes szabályozását a gyermekek érdekei követelik. * A franczia polgári törvénykönyv szerint a házasság felbontásában vétkes fél a haszonélvezeti jogot gyermekei vagyonában elveszti, mig az a kérdés, vájjon a vétkes fél az atyai hatalmat megtartja-e vagy nem, vitás; daczára annak, hogy a code 373. §-a szerint az atya csak a házasság tartama alatt gyakorolja az atyai hatalmat, a joggyakorlat mégis oda hajlik, hogy az atya gyermekei feletti hatalmát az esetben is megtartja, ha a házasság felbontásában a birő őt vétkesnek mondta ki. A hesseni javaslat ezen szabályt világosan is kifejezi, de a birót a gyermekek érdekében ellenkező rendelkezésre is feljogosítja. (II. ez. 93. §.) A törvényjavaslat azon rendelkezése, hogy a bíró a házasság felbontása alkalmával a közös kiskorú gyermekek tartása és nevelése felől is határozni tartozik, megegyezik gyámi törvényünk álláspontjával. (1877: XX. t.-cz. 13 §.) Már a József-féle házassági pátens rendeli, hogy köteléki perekben az abból felmerülő összes vitás kérdések egységesen döntessenek el s a kötelék felbontása mindaddig meg nem engedhető, mig a gyermekek tartusának és nevelésének kérdése akár egyezségileg, akár birói határozattal elintézve nem lett. Fontos czélszerűségi tekintetek szólnak a mellett, hogy abban a kérdésben, melyik szülőre ruháztassák a gyermekek nevelésének joga, mint azt a gyámi törvény alapján (1877: XX. t.-cz. 13. §.) a mai joggyakorlat követi, jövőben is ugyanazon biróság döntsön, a mely a házasság fölbontása tárgyában határoz. Mert az a birő, a ki hivatva van a válóperben az ott kimerített bizonyítékok és adatok alapján a szülők vétkessége felett itélni, leginkább lesz abban a helyzetben, hogy mérlegelje a házastársak személyes tulajdonait és életviszonyait, valamint a vétkesség minőségét, megbírálja, hogy mit követel a gyermekek elhelyezése és nevelése tekintetében azoknak jól felfogott érdeke. A törvényjavaslat azonban nem kívánja mellőzni a gyámhatóság felügyeleti és rendelkezési jogát. Mert ha a válóper befejezése után a gyámhatóság ugy találná, hogy az időközben változott körülmények a gyermekek érdekében a biróság határozatától ellérő rendelkezéseket tesznek szükségesekké, azokat megtenni és foganatosítani jogában áll. (120. §.) A birói határozat tartalmát a javaslat bizonyos irányelvek felállítása által igyekezett megjelölni, a nélkül, hogy azokat feltétlenül követendő szabályként állapítaná meg, mi oly kérdésben, melynek eldöntésénél sokirányú személyes körülmények mérvadók, czélszerüen nem is képzelhető. Mai joggyakorlatunknak megfelelőleg a javaslat szerint a gyermekek nevelése tekintetében mindenekelőtt a szülők megegyezése határoz s a mennyiben a biróság ezen egyezséget a gyermekek érdekében állónak találja, azt ítélet hatályával ruházza fel. A javaslat czélszerűségi tekintetekből emeli ki, hogy első sorban a szülők megegyezése veendő figyelembe, mert ők viselik első sorban szivükön gyermekeik sorsát és a mig a szülők közötti egyezség a gyermekek érdekeinek megfelel, korai volna a hatósági beavatkozás és rendelkezés. Csupán a szülők elfogadható megegyezésének hiányában lép előtérbe a birói önálló elhatározás szüksége. Erre nézve a javaslat azt az irányelvet tartalmazza, hogy a gyermekek tekintet nélkül nemükre, 7 éves korukig anyjuknál maradnak, azontúl a nem vétkes szülőnek,