Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513, szám. 229 fenn, mig arra az ártatlan fél reászorul s a házasság felbontása után bekövetkezett elszegényedés okából tartást kérni nem lehet. (II. ez. 96. §.) A belga Avant-Projet elvként állítja fel, hogy a tartásra jogosult fél részére az a vagyoni helyzet biztösittassék, a melytől önhibáján kivül a házasság felbontása következtében elesett. (252. §.) A 115. §-hoz. Habár az a szabály, hogy a felek vagyonjogi igényeikről szabadon rendelkezhetnek, .már az általános jogelvekből következik, azt a vétlen nő tartási igényére nézve különösen a joglemondás tekintetében azért volt czélszerü külön kiemelni, mert a családi köteléken alapuló törvényes tartási kötelességek és jogokra nézve a feleknek szabad rendelkezése korlátozva van, igy pl. a törvényes gyermekek és a házasságban élő hitvestárs tartásukról atyjuk, illetve a férj javára le nem mondhatnak. A házassági életközösségnek megszűntével azonban az arra alapított jogszabályoknak a változott viszonyoknak megfelelő módosítása teljesen igazolt annál is inkább, mert a vétkes férjnek vétlen nejével szemben fennálló tartási kötelességébe az alimentationalis szemponton kívül belejátszik a kártalanítási elem is, mi már magában is indokolja, hogy a tartásra nézve a feleknek korlátlan rendelkezési jog biztösittassék. E tekintetben a javaslat a hazai gyakorlatunkban élő jogot tarija fenn, mert a válóperekben a kir. bíróságok egyik feladata ma is az, hogy a házasfelek között vagyoni viszonyaikra nézve az egyezséget megkísértsék s~csak ennek meghiúsulta esetén határoznak a vitás vagyonjogi kérdések felett. A dolog természetében fekszik, hogy az egyezkedésnek és a joglemondásnak szabad tere nyilik a per befejezése után is, midőn az Ítéletet egyezség fogja helyettesíteni. A különböző jogrendszerekben vitás az a kérdés, vájjon a tartási [kötelezettség a tartásra kötelezett örököseire átszáll-e, vagy sem ? A porosz Landrecht szerint (II. rész 1. ez. 806. §.) épen ugy, mint a franczia joggyakorlatban a női tartás terhe a férj örököseire is átszáll, a németalföldi polgári törvénykönyv (282. §.) s a német Entwurf (1496. §.) az ellenkező álláspontot képviselik, az indokok szerint a szász polgári tvkv. is. A javaslat itt ismét a nő méltányos érdekeit tartotta szem előtt. Mert ha a vétlen nő részére az illő tartást a házasságban élvezett vagyoni helyzetének megfelelőleg akarja biztosítani, akkor ezen gondoskodása félúton maradna, ha a férj halálával a nő tartási igénye megszűnnék, bár férje után activ hagyaték maradt. Ily szabályozás mellett az elvált nő vagyoni helyzete nem lesz előnyösebb, mint az özvegyé. Mert ez utóbbinak férje hagyatékában gyakran törvényes öröklési joga is van, mely a házasság felbontásával megszűnik. Nem szorul azonban bővebb igazolásra, hogy a tartás kötelessége nem szállhat át feltétlenül a férj örököseire, mi egyes esetekben, különösen kisebb hagyatékoknál, azok állagának sérelmére s az örökösök jogainak oly csorbulására vezetne, mit a vétlen nő helyzetének legmesszebb menő méltánylása sem indokolhat. A 116. §-hoz. A vétlen nő részére az előző szakaszokban biztosított tartás természetéből következik, hogy az csak a nő ujabbi férjhez meneteléig terheli elvált férjét illetőleg annak hagyatékát. A tételes törvények közül csupán a porosz Landrecht tesz kivételt ezen általánosan elfogadott elv alól (II. Rész 1. ez. 805. §.). Az elvált nő ujabb házasságralépésével új családi kört alapított, melyben új férjére hárul eltartásának kötelezettsége, mi által az elvált férj tartási kötelezettségének jogalapja és létjogosultsága megszűnik. Ezen szempontok irányadók akkor is, ha a nő ujabbi házassága által csekélyebb megélhetési eszközökre tett szert, mint a minőket részére elvált férjének tartási köte-