Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 227 helyett illő tartást követelhessen, midőn öregség, betegség vagy más szerencsétlenség okából saját eltartására képtelen (II. Rész. 1. ez. 809. §.), holott e jog a nő részére feltétlenül biztosítva van. A tartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a javaslat irányadó szempontja az, hogy a házasság felbontásában vétlen nő részére olyan társadalmi és vagyoni állás legyen biztosítva, mely őt házasságban a válás idejekor megillette. A férj, ki vétkes magatartása által a házasság felbontását okozta s ekként megfosztotta nejét azon anyagi előnyöktől, melyekben a házassági életközösségben részesült, méltán kötelezhető arra, hogy neki azoknak elvesztéséért kárpótlást nyújtson; de ily kárpótlás jogilag csak akkor indokolható, ha a nő életszükségleteit társadalmi állásához mérten saját jövedelméből teljesen fedezni képtelen, mert csak ez esetben okozna neki a házasság felbontása oly vagyoni veszteséget, melynek elszenvedésére a vétkes férjjel szemben nem kötelezhető, holott a nő csak jogával él, midőn vétkes férje ellen a házasság felbontását kéri. A nőnek a tartás megállapításakor figyelembe veendő valóságos jövedelméhez tartozik a házasság alatt fennállott és a felbontás következtében meg nem szűnt keresete is, mert nem volna igazolható, hogy a nő a házasság felbontása okából férje tartási kötelezettségének súlyosbítására keresetének folytatásától felmentessék. Másrészről azonban nem felelne meg a törvényjavaslat szándékának, ha a nő házasságáriak hibáján kivül történt felbontása után a férj tartási kötelezettségének megkönnyítése czéljáből akkor is önálló keresetmódra utaltatnék, midőn arra a házasság fennállása alatt nem volt reászorulva. A tartás összegének meghatározásánál az alapot a házastársak vagyoni viszonyai és társadalmi állásuk [szolgáltatja. Hogy a tartás csupán abban az esetben jár, midőn a nőnek vagy semmi, yagy társadalmi állásának megfelelő élethez elég jövedelme nincs, a tartás kisegítő természetéből következik. A férj szempontjából a tartási ősszeg megállapításánál egyfelől annak a házasság felbontása idejében létező vagyona és keresete, valamint már fennálló a tőrvényen alapuló tartási kötelezettségei, másfelől társadalmi állása veendők figyelembe. Általában a javaslat czélja az, hogy a tartás összege azon ellátásra való figyelemmel állapíttassák meg, mely a nőt a házasság tartama alatt eddig megillette. Oly megszorítást a tartási Összeg nagysága tekintetében, minőt a franczia code tartalmaz (301. §.), a végrehajtási törvény kielégítő rendelkezései (1881. évi LX. t.-czikk 54—66. §-ai) tettek nékülözhetővé. Nem tartotta a törvényjavaslat oly megszorításnak felvételét sem indokoltnak, mely szerint a tartás összege csak oly terjedelemben volna megállapítható, mély mellett a férfinak rangszerű megélhetése általában nem korlátoztatnék (német birodalmi Entwurf (1482. §.). Minthogy a férjnek vétlen nejével szemben fennálló subsidiarius tartási kötelezettsége feltétlen jellegű oly értelemben, hogy arra a nőnek a szükség határai között haláláig, illetőleg újabb férjhez meneteléig (116. §.) feltétlen igénye van, másfelől pedig a tartási igény nem csupán a nőnek törzsvagyonához, hanem a házasság felbontásakor egyéb létező jövedelméhez, illetve keresetéhez képest nyer megállapítást, ebből önként következik, hogy a mennyiben a nőnek a házasság felbontásakor létező jövedelme, melynek tekintetéből részére tartás megítélve nem lett, utóbb hibáján kivül megszűnt: a megváltozott körülményekhez képest kérelmére megfelelő tartás lesz megítélendő. A törvényhozások többségének példájára a javaslat sem követte a franczia code azon rendelkezését, mely szerint a tartás kötelezettsége a vétlen fél vagyoni viszonyainak megjavultával megszűnik (301. .§.) s melyet a német birodalmi Entwurf rendszere is elfogadott (1454. §.). Mert mellőzve az alaptalan perek szaporításának tekintetét, a felbontással és a vagyoni kérdések eldöntésével a volt házastársak sorsa kettévált, kölcsönhatásuk egymásra megszűnt, eme kérdéseknek újra tárgyalását tehát legfeljebb a vétlen nő érdekeinek védelme indokolhatja. 29*
