Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 225 azonban elmellőzhető egyes oly vágyonjogi kérdések rendezése, melyek a kötelék felbontásával válhatlan kapcsolatban vannak, különösen: az ajándékok visszakövetelésének és a nő tartási igényének kérdései, melyekről a következő szakaszok rendelkeznek. A 112. §-hoz. A szakaszban szabályozott kérdésben hazai jogunk különösen nem intézkedik. A Hármaskönyv alapján kifejlődött joggyakorlat a házasságtörésben bűnös nőt törvényes hitbérének elvesztésével, a házasság felbontásában vétkes férjet pedig azzal bünteti, hogy őt elvált nejének tartására kötelezi. Az osztrák polgári törvénykönyv szerint a házastársak közötti ajándékozások az általános jogszabályok szerint itélendők meg (1246. §.) és minthogy az ajándékozási szerződések csupán a törvénykönyv által részletesen felsorolt esetekben vonhatók vissza, melyek között a házasság felbontásában való vétkesség nem foglaltatik (946—954. §§.): ebből következik, hogy ezen utóbbi körülmény magában véve nem ad jogczímet az ajándékok visszakövetelésére. A javaslat némely külföldi tőrvény hasonlatosságára (porosz Landrecht II. Rész 1. ez. 775. §., code civil 299. és 300. §§., németalföldi polgári törvénykönyv 278. §., hesseni javaslat II. ez. 94—95. §§., német birodalmi Entwurf 1453. §.) a házasság felbontásában hibátlan félnek jogot ad az általa házastársának adott ajándékok visszakövetelésére, mi megegyezik a javaslatnak az eljegyzés szabályozásánál elfoglalt álláspontjával (5—7. §§.) és főleg méltányossági tekintetek által van indokolva. Minthogy nyilvánvaló, hogy a házastársak mind életökben, mind haláluk esetére ajándékaikat egymásnak a házasságra való tekintettel, illetőleg a házasságnak fenmaradása iránti bizalommal teszik: nem volna indokolt ezen előnyök élvezetében háboritlanul meghagyni azt a házastársat, ki hitvesét jogos várakozásában megcsalta s vétkes magatartása által a házasság felbontását okozta. A szigorú következetesség arra vezetne ugyan, hogy a vétlen házastárs nem csupán a házasság alatt, de a házasság kilátásában azt megelőzőleg tett ajándékainak visszaadását is igényelhesse — a mint azt a porosz Landrecht megállapítja (II. Rész 1. ez. 773. %.) s a német birodalmi javaslatban is tervezve «van (1453. §.), — ily messzire azonban a javaslat azért nem kivánt menni, nehogy az ily kérdéseknek többnyire sok nehézségbe ütköző tisztázása a pereket túlságosan bonyolítsa és elhúzza. Minthogy az ajándékok visszakövetelésére és az ajándékozási Ígéretek visszavonására vonatkozó jognak megállapítását csak a hibátlan fél iránti méltányossági tekintetek indokolják, a javaslat nem követtea franczia joggyakorlatot, mely szerint mind a két fél vétkességének esetében az ajándékok kölcsönösen visszakövetelhetek; hanem ebben az esetben a javaslat szerint az ajándékozások kölcsönösen megállanak. A szakasz egyéb rendelkezéseinek indokai ugyanazok, melyeken az 5—7. §-ok alapszanak. A 113. §-hoz. Hogy a házasság felbontásában ártatlan nőt férjével szemben tartás illesse, hazánkban jelenleg is élő -jog. A magyar kir. Curia több izben kimondotta, hogy az ártatlan nő férjétől illő tartást követelhet, mely a férj polgári állására és vagyoni viszonyaira való tekintettel állapítandó meg; e mellett el van ismerve az az elv is, hogy a nő tartása nem terheli kizárólag a férjet, hanem hogy arról a nő maga is gondoskodni tartozik. (Curiai hat. 6409/883., 3002/886., 9209/887.) Az ausztriai polgári törvénykönyv szerint ágy- és asztaltól való elválasztás esetében az ártatlan fél a házassági szerződéseknek fentartását, avagy illő tartást követelhet (1264. §.) és egy 1841. évi május 4-ikén kelt udvari Rendelet a birót utasítja, hogy a körülKÉPVH. IROMÍNV. 1892—97. XV. KÖTET. 29