Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

I 513. szám. 199 különös törvényes rendelkezésnek hiányában oly esetben, midőn a házasságnak halál általi megszűnése az egyik házastárs eltűnése következtében nem igazolható, a hátramaradt fél új házasságkötés lehetőségétől el volna zárva, habár az eltűnt egyén minden valószínűség szerint valóban elhalálozott. Ilyen esetben a 16. §-ban foglalt általános elvnek föltétlen fentartását sem az erkölcsi, sem a társadalmi rend nem követeli, sőt az a hátramaradt féllel szemben a családi érdekekkel ellentétes szigort tartalmazna. A törvénykezési rendtartás a valóságos halál bekövetkezésének valószínűsége esetében alkalmat nyújt a hátramaradt házastársnak, hogy a házassági kötelék feloldása czéljából eltűnt hitvesének holttányilvánitását kérje (1868. évi LIV. t.-cz. 522. §.). Ezen rendelkezésnek czéltudatos alkalmazása a házassági jogban a szakasz második bekezdésében foglalt kijelentés, melynek értelme szerint holttányilvánitás esetében a vélelmezett halál napjával a 16. §-ban felállított akadály megszűntnek tekintetik akkor is, ha a vélelem a valósággal ellenkezik, de erről a hátramaradt házastársnak nincs tudomáfa- Ezzel a javaslat módot nyújt a hátramaradt házastársnak újabb érvényes házasság megkötésére és felmenti a kettős házasság büntetőjogi következményeitől akkor is, ha az újabb házasság kötése után megállapíttatik, hogy annak a korábbi házasság fennállása útjában állott. Hogy pedig a hátramaradt házastárs a részére biztosított szabadsággal vissza ne élhessen, az újabb házasság érvényéhez mind a két házastárs jóhiszeműségének feltétele köttetett (95. §.); mert ha bármelyik fél tudta, hogy a házasság megkötésekor a holltányilvánitott életben volt, a második házasság ligámén okából semmis s a rosszhiszemű házasfelek eljárásukért büntetőjogilag is felelősek. A 95. §-hoz. Minthogy az előző szakasz holttányilvánitás esetében csak a házassági köteléknek mint bontó akadálynak hatályosságát vélelemszerűleg abból a czélból függeszti fel, hogy a jóhiszemű hátramaradt félnek új házasság kötését tegye lehetővé, külön rendelkezés tárgyává kellett tenni azukat az eseteket, midőn a hátramaradt házastárs tényleg újabb házasságot kötött és utóbb kiderül, hogy a holttá nyilvánitott egyén még életben van, ennek házassága tehát az általános szabályok értelmében fennáll. A holttányilvánitás által megállapított vélelem csak addig állhat fenn, mig az a vele ellentétes valódi tényállás által meg nem döntetik. Magában az a körülmény, hogy a házassági kötelék a vélelem erejénél fogva akadályi jellegétől megfosztatott, a jóhiszemű hátramaradt házastársat csupán a kettős házasság jogkövetkezményei ellen óvja meg, de magának a korábbi házasság fennállásának kérdését különös rendelkezés hiányában nem érinti. Ha a holttányilvánítási vételem az eltűnt házastárs visszatérése folytán megdől, mielőtt a hátramaradt fél újabb házasságot kötött volna, nem lehet kétséges, hogy a valósággal megszűntnek hitt házasság továbbra is teljes érvényében fennáll, miután a holttá nyilvánításnak magában véve nincs a házasságot megx szüntető hatálya. A szigorú következetesség azt követelné ugyan, hogy a holttá nyilvánitott egyén visszatérése ecetében az első házasság érvényében fentartassék akkor is, midőn a hátramaradt házastárs a holttányilvánitás alapján újabb házasságot kötött, mert a második házasság az általános elvek szerint önmagában semmis, — a gyakorlati életnek azonban ily jogi rendezés alig felelne meg. Ugy a később egybekelt házastársak iránti méltányossági szempontok, valamint a közerkölcsiség és a család érdekei inkább igénylik a valósággal fennálló, esetleg már évek során át és új nemzedék alapítása által is megszilárdult házasság védelmét, mint a hosszú időn át már csak képzeletileg létező frigy fentartását, melynek a házasfelek közötti összes érdekszálai megszakadtak. Ezen gyakorlati és méltányossági szempontok indították a törvényjavaslatot annak a szabálynak elfogadására, hogy a mennyiben a hátramaradt házastárs holttányilvánitás alapján új házasságot kötött, a korábbi házasság az új házasságkötés folytán megszűnik.