Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

518. szám. 171 javaslat; osztrák ptk.; olasz ptk.) a tévedés mellett mint önálló érvényességi akadály nyerjen szabályozást, nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy a megtévesztés nem önmagában, hanem csak összefüggésben oly fontos körülményekkel, melyek a házassági viszonyra lényegesen visszahatnak, bir mint érvényességi akadály jogosultsággal. Ezt követeli a házasság intézményének biztossága és erkölcsi természete. Ez az oka, hogy a házastárs vagyoni viszonyaiba vonatkozó megtévesztést a javaslat, eitérőleg a szász ptk. 1597., 1598. §-ainak álláspontjától, érvényességi akadályként már azért sem fogadhatta el, mert sem a házasság lényegével, sem a szigorúbb erkölcsi szempontokkal nem egyeztethető össze oly felfogás, mely a vagyoni érdekeket a házasságkötésnél döntő indoknak tekinti. A megtévesztést tehát a törvényjavaslat a házasság érvényének akadályául csak oly esetben fogadja el, midőn a vétkes házastárs lényeges személyes tulajdonaira vonatkozik. A megtévesztésnek mint érvénytelenségi oknak a megjelölt határon túlmenő kiterjesztésével könnyelmű és a házasság intézményének szilárdságára nézve veszélyes megtámadási perekre nyújtatnék alkalom. Eltérő álláspontot foglal el a német javaslat 1259. §. 1 pontja. A javaslat a biró belátására bizza annak meghatározását, hogy mily személyes tulajdonságokat tekinthessen lényegeseknek; mert csak az eset körülményeire, különösen a személyes tulajdonság minőségére, a házasfelek egyéniségére és életviszonyaira való tekintettel állapitható meg, hogy a megtévesztés a megtévesztett házasfél akaratelhatározására döntő befolyást gyakorolt-e. A megtévesztés azonban érvényességi akadály csak akkor lehet, ha azt a másik házastárs maga idézte elő, vagy ha harmadik ugyan, de amannak tudtával, vagy legalább oly körülmények között követte el, hogy a másik házastársnak róla tudnia kellett. (Ugyanígy: szász ptk. 1597., 1598. §-ai és a német javaslat 1259. §. 1. pontja. A porosz A. L. R. II. 1. ez. 39. §. és I. 4. ez. 84. §., ellenben a harmadik személytől eredő megtévesztést érvényességi akadálynak el nem ismeri.) Ha a harmadik személytől eredő megtévesztésről az a házastárs, kinek személyes tulajdonságaira vonatkozólag a másik házastárs megtévesztetett, a házasságkötéskor tudomással nem birt, a házasság megtámadása már azért sem engedhető meg, mert a jegyeseket nem lehet kötelezni arra, hogy a házazságkötést megelőzőleg egymással összes személyes tulajdonságaikat megismertessék. Ily esetben a házasság csak akkor lesz megtámadható, ha a tévedés a 74. §-ban meghatározott lényeges személyes tulajdonságokra nézve forog fenn. A megtévesztésnek mint megtámadási oknak ily szabályozása aggályokra annál kevésbbé adhat okot, mert a megtévesztés és házasságkötés között okozati összefüggésnek kell lenni, mely mindenkor bizonyításra szorul. E körülményt a §. második bekezdéséhez képest igazoltnak csak akkor lehet tekinteni, ha alaposan föltehető, hogy a megtévesztett a házasságot megtévesztés nélkül meg nem kötötte volna. Ellenkező esetben a házasság nem támadható meg. A megtévesztést mint önálló érvényességi akadályt szabályozza: a szász ptk. 1597.? 1598. §§.; porosz A. L. R.: II. 1. ez. 39. §. és I. 4. ez. 84. §.; német jav.: 1259. §• 1. pontja; 1874. decz. 24. svájezi szövets. törv. 26. §. A 76. §-hoz. A jelen §. azon személyeket határozza meg, a kik a megtámadható házasság megtámadására jogosítva vannak. Az a)ponthoe. A javaslat a 71. §. esetében addig, mig a házastárs fejletlen kora tart, a kir. ügyészt jogosítja fel a házasság megtámadására. A fejletlen korban kötött .házasság fennállása addig, mig a házastárs fejlett korát el nem érte, ellenkezik a házasság czéljával és a köz22*