Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

170 513. szám. eseten kivül nem tartja ^megengedhetőnek. E tekintetben több külföldi törvény kevésbbé szigorú álláspontot fogadott el. Különösen messzemenő casuisticus szabályt tartalmaznak a szász ptk. 1595., 1596. §-ai. A porosz A. L. R II. 1. ez. 40. §. pedig a tévedést általában bontó akadálynak nyilvánítja, ha az a házastárs oly személyes tulajdonságaira vonatkozik, melyeket a házasságkötésnél feltételezni szokás. A német javaslat a tévedést ugyan magában véve csak akkor ismeri el megtámadási oknak, ha az a személy azonosságára vonatkozik, de csalás czímén a házasság megtámadását mindazon esetekben megengedi, midőn az egyik fél eltitkolta oly személyes tulajdonságait vagy viszonyait, melyek a másik felet, ha azokat ismerte volna, a házasság czéljának észszerű méltatása mellett visszatartották volna a házasság megkötésétől. (1259. §. 1., 2. pontjai.) A Code civil 180. §. szó szerinti értelmében csak a személyben való tévedést fogadja el érvénytelenségi oknak; de a franczia jogászok véleménye e §. értelmezése tekintetében szétágazó. A jogászok többsége és a birói gyakorlat a tévedést, mint házassági akadályt, kiterjeszti az úgynevezett personne civilere is, a minek értelmére nézve ismét eltérők a vélemények. Némelyek alatta csak a származást és a családi hovatartozást értik; mig mások a személy lényeges társadalmi vagy erkölcsi, sőt testi tulajdonságait is. (V. ö.: a Laurent-féle belga terv.: 144. §. is: l'erreur sur l'individu physique ou sur la personne civile.) Nem tagadható, hogy azon eseteken kivül, melyekben a javaslat tévedés okából a házasság megtámadását megengedi, lehetnek még más, főként testi vagy erkölcsi fogyatkozásokra vonatkozó tévedések is, melyek a házasság czélját és fennállását veszélyeztethetik. De nem tekintve azt, hogy ezen eseteknek megfelelő általános szabályba foglalása avagy kimerítő felsorolása alig volna lehetséges, a tévedés eseteinek ily kiterjesztésében azon veszély rejlenek, hogy könnyelmű s a házasság intézményének szilárdságát koczkáztató megtámadási perekre maga a törvény nyújtana bő alkalmat. Ehhez járul, hogy a megtámadási okoknak túlságos kiterjesztése által a tévedő fél gyűlöletes és a házasság czéljával összeférhetetlen kedvezményben részesülne a másiknak rovására, a ki nem mindig okozható azért, hogy házastársa benne oly tulajdonokat feltételezett, a melyekkel valósággal nem bir. Különben is a törvényjavaslat 75. §-a szerint a figyelemre méltó esetekben ily házasság megtévesztés okából lesz megtámadható. A 75. §-hoz. I. Hazai jogaink egy része a megtévesztést (csalást) érvénytelenségi oknak nem tekinti (r. katb., görög-keleti). A Jos pat. 25. §. akként, rendelkezik, hogy a mellékes körülményekben, vagy a személy tulajdonságaiban közbejövő tévedés a házasság érvényét nem gátolja, hacsak az ily tulajdonság a személyben lényeges változást nem okoz és az egyik részről világosan ezen tulajdonsághoz köttetett a megegyezés, a másik részről pedig az ily tulajdonság ravasz módon szinleltetétt. A Bőd-féle Házassági törvényrajz a tévedést csak akkor ismeri el érvényességi akadálynak, ha megtévesztés által idéztetett elő (a tévedés eseteire nézve v. ő. jav. 74. §-ának indokait). Az erdélyi szász Eheordnung 8. §-a a csalást, mint érvényességi akadályt említi ugyan, de azt közelebbről meg nem határozza. Az unit. házassági törvénye a tévedés eseteiben a házastárs megtévesztését kívánja meg. (Unit. 70. §.) II. A házasság erkölcsi tisztasága érdekében, a megtévesztésnek, mint önálló érvényességi akadálynak szabályozása mellőzhetlenül szükséges. Ha az egyik házastárs a másiknak jogtalan és erkölcsellenes magatartása által indíttatott a házasságkötésre, nemcsak az erkölcsi érzéssel ellenkezik, hogy a házastárs ily eljárásának előnyeit élvezhesse, hanem a jogrenddel sem volna az összeegyeztethető, ha a törvény a megtévesztett házastársat ily házasságban élni kényszerítené. Ily házasságnak kezdettől fogva hiányzik erkölcsi alapja. Midőn azonban a javaslat ezen szempontból szükségesnek látta, hogy a házastárs megtévesztése eltérőleg több törvényhozás álláspontjától (franczia jog; belga javaslat; hesseni