Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 165 Jos. pat. 27—28. §§.; Bőd: H. t. 156—158. §§.; Eheordn. 8., 43. §§.; Unit. ehtv: 68., 72. §§.) A házasságkötésbe adott beleegyezés, ha nem volt szabad, a beleegyezőt nem kötelezheti. A beleegyezés szabadsága azonban csak akkor van kizárva, ha a házasság erőszak hatása alatt vagy fenyegetéssel, jogtalanul előidézett alapos félelem következtében köttetett meg; e tekintetben teljesen közömbös, vájjon az erőszak vagy fenyegetés az egyik házastárs vagy egy harmadik személy által alkalmaztatott s hogy a fenyegetés a megfélemlített házastárs vagy annak hozzátartozója ellen irányult-e. Arra nézve, hogy mikor tekinthető a félelem alaposnak, a javaslat nem vett fel rendelkezést; mert az, hogy a félelem döntő volt a megfélemlitett akaratelhatározására, annak nemére, korára, személyes viszonyaira és egyéb körülményeire való tekintettel, csak minden egyes esetben önállóan állapitható meg. (V. ö.: osztrák ptk.: 55. §., szász ptk.: 1593.'§. ;• hesseni jav. II. 4, 5. §§.) A javaslat csak annak kiemelését tartotta czélszerűnek, hogy a szülői akarattal szemben való megadás (metus reverentialis) még nem alapos félelem s nem zárja ki a beleegyezés szabadságát. Ez áll hazai jogaink szerint is. (v. ö.: Eheordn. 8. §.; Bód : H. t. 158. §.); csak az unitáriusok egyházi törvénye 'állítja fel azt a szabályt, hogy a még el nem hált házasság megtámadható, ha azt a házasfelek egyike nem szeretetből, hanem rábeszélés következtében kötötte. (Unit. ehtv: 71 §. b) pontja). A javaslattal egyező álláspontot foglalnak el a külföldi törvényhozások is. {V. ö.: különösen szász ptk.: 1593. §.; hesseni jav. II. 6. §.) A javaslat eltérőleg fennálló házassági jogaink nagyobb részének álláspontjától (Conc. Trid. Sess. XXIV. c. 6. de ref. matr.; görög keleti: Joannovics: 201. §.; Jos. pat. 17. §.; Unit. ehtv: 69. §.) a nőrablást mint önálló házassági akadályt nem fogadta el. Ezen akadály lényege abban áll, hogy a személyes szabadságától erőszakkal megfosztott nő a házasságkötéskor oly állapotban van, mely akaratának szabad elhatározását kizárja. Ily állapotban kötött házasság a javaslat szerint kényszer okából lesz megtámadható. A mennyiben azonban a nőrablásnak mint önálló házassági akadálynak szabályozásánál a róm. kath. egyházi jogban a beleegyezés szabadságának biztosításán kivül még egyéb szempontok is irányadók voltak, igy különösen a szülői és gyámi tekintélynek megóvása, valamint a régi idők hiányos közrendészeti állapota, annak fentartása nem mutatkozik többé szükségesnek. A szülői jogok és a gyermek érdeke kellő oltalomban részesülnek az által, hogy a javaslat a jogosult szülő és törvényes képviselő beleegyezését a házasság érvényének kellékéül állapítja meg. Másrészről a személyes szabadság részint a büntető törvény rendelkezései, részint a kifejlett közrendészet által eléggé oltalmazva van. Nem ismerik a nőrablást mint külön házassági akadályt a külföldi törvényhozások sem. Kivételt képez az osztrák ptk. 56. §-a. A szász ptk. 1594 §-a emliti ugyan a nőrablást is, de azt házassági akadálynak csak annyiban ismeri el, a mennyiben a rablott nő beleegyezése kényszer okából különben is érvénytelen volna. A 74. §-hoz. I. Arra nézve, hogy a tévedés alapján mely esetekben támadható meg a házasság, hazai jogaink álláspontja következő. A r. kath. egyházi jog csak a személyben (error in persona és error qualitatis in personam redundáns) és a személy szabad állapotában való tévedést (error conditionis) ismeri el érvényességi akadálynak; ellenben a személy egyéb tulajdonságaiban való tévedésnek nem enged befolyást a házasság érvényére. A görög-keletiek egyházi joga szerint megtámadási okot képez a személyben való tévedés és a nő terhessége; a román egyházban már a nő szüzességének hiánya is. A Josf. pátens szerint: ©érvénytelen a házasság, ha a személyt illetőleg, a kivel a házasság köttetik, tévedés forog fenn; de a mellékes körülményekben vagy a személy tulajdonságaiban közbejövő tévedés a házasság érvényét nem gátolja. (25. §.) Továbbá érvény-