Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

* / löö 513. gjjém. telén a házasság akkor is, ha a nő a házasság megkötése idejében egy harmadiktól teherben volt és ezen körülményről a jövendőbeli férj tudomással nem birt és ez, mihelyt a terhességről bizonyságot szerzett, ezt saját hatóságának feljelentette s egyszersmind kimutatta, hogy e dologról előbb mit sem tudott. (26. §.) Az erdélyi ev. ref. vallásúak joga a tévedés következő eseteit tekinti érvényességi akadálynak: aj személyben való tévedés (Bőd: H. t. 155. §.); b) elmebaj (Bód: H. t. 159. §.); c) ragályos nyavalya (Bód: H. t. 160., 161., 238. §§.); d) szüzesség hiánya vagy teherbenlét egy harmadiktól (Bód: H. t. 165., 166., 167. §§.); e) a nemesi vagy jobbágyi állapotban való tévedés (Bód : H. t. 168., 240. §§.); f) örökös é& győgyithatlan nősztehetetlenség (Bód: H. t. 154., 162. §§.); föltéve, hogy ezen körülmények a házasságkötés idejében fenforogtak s a tévedés az által állott elő, hogy azok csalárd módon eltitkoltattak. Az erdélyi ágost. ev. szászok joga (Eheordnung) szerint tévedés okából akkor támadható meg a házasság, ha a tévedő rendes viszonyok között előbb nem tudhatta, hogy tévedésben van és a tévedés a házasság lényegét közvetlenül veszélyezteti. Ide tartozik nemcsak a házastárs személyében való tévedés, hanem undorító, különösen korábbi nemi közösülésből származó ragályos betegségek, a nemi közösülést állandóan akadályozó testi hibák, tartós elmebetegség, súlyos bűntett, melyet az egyik fél még a házasságkötés előtt követett el, nagyobb erkölcsi hibák, mint a szüzesség hiánya vagy a nő terhessége egy harmadiktól(Eheordn. 9. §.); továbbá a győgyithatlan tehetetlenség, ha a házasság megkötése idejében már megvolt és a másik fél arról nem tudott. (Eheordn. 12. §.) Az unitáriusok joga szerint: »érvénytelen a házasság, ha egyik fél a házasságkötésnél a másik fél személye azonosságára vagy annak lényeges tulajdonságaira nézve megtévesztetett. Nevezetesen: a) ha nem azzal köttetett egybe, kivel házasságra szándékozott lépni; b) ha egyik fél rangját vagy állását hamisan adta elő; c) ha a nő mint leány házasságra lépése előtt szüzességét elvesztette vagy mint özvegy más által teherbe ejtve kötött házasságot s ezekről a férjnek a házasság megkötése előtt tudomása nem volt; d) ha egyik fél ragályos vagy undort gerjesztő betegségét a másik féllel szemben a házasságkötés előtt eltitkolta. (Unit. eh. tv. 70. g.) II. Az, hogy a tévedésnek a házasság érvényére bizonyos esetekben befolyást kell engedni, szükségképen foly egyrészről abból, hogy a házasságkötés mint jogügylet a felek valóságos beleegyezését feltételezi, másrészről pedig abból, hogy a házasság már lényegénél és czéljánál fogva a házasfeleknél bizonyos testi és lelki tulajdonságokat feltételez. A házasfelet jogszerűen nem lehet arra kötelezni, hogy oly házasságban éljen, melynek egyik lényeges s általa létezőnek hitt előföltétele hiányzik. Az, hogy a tévedést ki okozta, vagy mily körülmény idézte elő, avagy hogy a tévedés menthető-e vagy sem, teljesen közömbös; a lényeges tévedés magában véve elég fontos ok arra, hogy a törvény az ily házasság megtámadását megengedje. Minthogy a tévedés csak a tévedőnek érdekeit érinti s az magában véve az erkölcsi és társadalmi rendet nem veszélyezteti, minthogy továbbá a tévedőnek érdekében állhat a megkötött házasságnak fentartása a tévedés felismerése után is, különösen akkor, ha a házas együttélés már megkezdetett, ennélfogva a törvényjavaslat a tévedéshez nem kötötte a semmiség jogkövetkezményeit, hanem arra a megtámadhatóság szabályait alkalmazza. A tévedést összes hazai jogaink is magánjogi akadálynak tekintik. A javaslat a tévedésnek következő eseteiben engedi meg a házasságnak megtámadását. {

" Olyan eset, hogy valaki egyáltalán nem akart házasságot kötni és a polgári tisztviselő előtt mégis a házasságba való beleegyezését jelentette ki, a nélkül, hogy tudta