Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

140 513. szám. 31. §.; Unit. 29. §.; Jos. pat. 29., 30. §§.). Ha a házasulok két anyakönyvvezető kerületében laknak, akkor mindkettő illetékes s közöttük a felek szabadon választhatnak. Ily esetben jelenleg a szokásjog erejénél fogva a menyasszony lelkésze előtt kötik a házasságot. Lakhely hiányában az anyakönyvvezető illetékességét a tartózkodási hely állapítja meg. A tartózkodás tartama e tekintetben közömbös. Ép igy az 1875. febr. 6. német birod. törv. 42. §-a szerint is; ellenben a Code civil 74, 165. §§. és a belga terv. 174. §. szerint legalább hat havi tartózkodás szükséges. A javaslat ugyanis nem akarta megneheziteni a házasságkötést oly személyeknek, a kiknek nincs rendes tartózkodási helyök, vagy az országban ép a házasságkötés czéljából csak átmenetileg tartózkodnak. Ez által feleslegessé vált külön rendelkezés felvétele arra az esetre is, midőn belföldön állandó tartózkodási helylyel nem biró magyar állampolgárok belföldön kivannak házasságra lépni (v. ö.: német javaslat 1246. §. harmadik bekezdésével). A javaslat szerint az illetékesség megállapításánál a tartózkodási hely csak rendes lakhely hiányában jöhet tekintetbe s oly esetekben, midőn a házasulóknak rendes lak'helyükön kivül még tartózkodási helyük is van, nem áll a feleknek szabadságában e helyek között választani, a mint azt némely külföldi törvényhozás megengedi (v. ö.: 1875. febr. 6. német birod. törv. 42. §.; német jav. 1246. §.; olasz ptk. 93. §.). Tekintettel a 49. §. rendelkezésére s különösen arra, hogy ily módon az illetékességre vonatkozó szabályok czélja könynyen meghiúsulna, ily rendelkezést a javaslat czélszerűtlennek tartott. A rendes lakhely mellett a tartózkodási hely az anyakönyvvezető illetékességének megállapításánál csak akkor lehet irányadó, ha az egyik házasulónak rendes lakhelye, a másiknak pedig csak tartózkodási helye van. Az illetékesség azon lakhely, illetőleg tartózkodási hely alapján lévén megállapítandó, melylyel a házasulok a házasságkötés idejében birnak, oly esetekben, midőn azok a kihirdetés megtörténte után lakhelyüket vagy tartózkodási helyüket változtatták, sem új kihirdetésre (v. ö. a 37. §-al), sem a 49. §-nak megfelelő felhatalmazásra szükség nincsen. Minthogy az illetékességre vonatkozó szabályok első sorban a közrend érdekében vannak megállapítva, a javaslat szerint annyiban kényszerítő jelleggel birnak, a mennyiben a 49. és 50. §§. eseteit tekintetbe nem véve, a házasságkötésnél más, mint a jelen §. szerint illetékes polgári tisztviselőnek nem szabad közreműködnie. E rendszabály azonban szemben a házasság fennállásához fűződő közérdekkel, nem birhat oly jelentőséggel, hogy annak áthágása miatt a lényeges alaki és anyagi kellékeknek egyébként megfelelő házasságot érvénytelennek lehetne tekinteni; minélfogva a javaslat az ezen §. szerint (személyileg) illetéktelen polgári tisztviselő előtt kötött házasságot nem tekinti érvénytelennek. Erre nézve a javaslat álláspontja eltér fennálló jogaink egy részétől (r. cath.; Jos. pat. 29. §.; Eheordn. 37. §.) A görög-keleti egyházjog, ha a házasulok a lelkész illetéktelenségéről tudomással birtak, a házasságot szintén érvénytelennek tekinti (v. ö.: Zhismann: i. m. 675. 1.). A külföldi jogok közül egyező álláspontot foglal az 1875. febr. 6. német birod. törv. 42. §. második bek.; ugyanígy a német jav. 1246. §. is. Ellenben a Code civil 191. §. és az olasz ptk. 104. §. szerint a személyileg illetéktelen polgári tisztviselő előtt kötött házasság is érvénytelen; bár a franczia birói gyakorlat ezt az álláspontot mereven nem követi. A 49. §-hoz. Ha a felek viszonyai a házasságnak nem a 47. §. szerint illetékes anyakönyvvezető előtt leendő megkötését tennék szükségessé, meg kell engedni, hogy az illetékes anyakönyvvezető a házasságkötésnél való közreműködésre más anyakönyvvezetőt felhatalmazhasson. Ily felhatalmazásban nem rejlik veszély, ha az hivatalos iratban a kihirdetés után